Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)
27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok
atyánkfia is az mely harmadfélszáz tallért levált volt portán, deponálta in toto, mi is megírt atyánkfiait absolváltuk mindazok alól vigore praesentium articuli ő kegyelmeket országúi. Articulus XVIT. Az városi atyánkfiai találának meg generaliter azon, országúi bennünket, hogy városokban refugiálásra menvén az regnicolák, szállást fogadván kiki a regnicolák közül, szállásokon deponált bonumokat az városi tisztektől repetálják mandatummal némely praetendensek; ki nem adván és adhatván, evocáltatnak érette, és így méltatlanúl evocáltatván, költetik, fárasztják őket; mely dolgot az ország consideratióban vévén, végeztük országúi, hogy az kik ilyen méltatlan repetitiókat és evocatiókat töttek, cselekedtek, azok invalidáltatnak, cassáltatnak; ezután penig senki városi atyánkfiait efféle dologgal ne terhelje, mert senki depositumát nem bánthatják, annálinkább senki instantiájára, repetitiójára ki nem adhatják, ki se adják, sem másképpen semminemű color és praetextus alatt senkit meg ne károsítsanak városi atyánkfiai, ha szintén mandatummal kérnék és sollicitálnák is. Kiilömben cselekedők és városi atyánkfiait búsítok in poena articulari convincáltassanak eo facto, és vigore praesentis articuli exequáltassék is rajtok irremissibiliter, exclusis omnibus juridicis remediis. Articulus XVIII. Az elmúlt medgyesi és szászkézdi gyűlésünkben végeztünk az dézmák felől, mely articulust most is in vigore hagyunk, instálunk is ő nagysága előtt alázatossan, hogy azon articulusokat effectuáltassa ; hasonlóképpen kik azon articulusink után is dézmákat elvittek ő nagyságától kérvén, hogy azt is ő nagysága fordíthassa hadai és udvara népe tartására, mert külömben semmiképpen az ő nagysága udvara népe s fizetett hadai tartására, elpusztűlván szegénységink, nem érkezhetünk. Articulus XIX. Mivel az görgény-szentimrei articulus szerint az elvitt dézmáknak fele nem restituáltatott az ország szükségére máig is, az országnak nyilván való kárára s romlására, az második articulusban specificált mód szerint azokkal is főarendator atyánkfia, sub amissione bonorum et officii az országnak arra rendelt szükségére tartozzék de bonis ipsorum satisfactiót tétetni; ha penig az szükség kívánná, az közeiebi) s raló tisztek
