Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)
27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok
d) Az 1662. jún. 5-iJci törvény ez iJckeJc. Anno 1662. d i e 5-a J u n i i in cas tr i s ad K o 1 o s v á r. Ad propositiones celsissimi principis regni Tranniae partium regni Hungáriáé domini et Siculorum comiti s domini domini Michaelis A p a f f i, domini nostri clementissimi universorum statuum et ordinum trium nationum ejusdem regni Transylvaniae ac partium regni Hungáriáé eidem annexarum in castris ad Kolosvár positis generalique congregatione nostra ex edicto suae Celsitudinis principalis ad diem 5-tum Jnnii anni 1662. factae constitutions pro tempore, modo et ordine suhnotando, ex communi voto et suffragio, accedente etiam consensu suae Celsitudinis principalis factae. 1. A szolgákról kegyelmes urunk in Approbatarum Constitutionum partis 3ia e tituli 19n i articulo 8-o folio 94t o világos szép magyarázattal írott articulus exstál, kinél alkalmatosabbat írni sem tudnánk, Nagyságodnak alázatoson instálunk, légyen contentus vélle. 2. Az hadból magokat absentálókról, kiknek jovai találtatnak, légyen exequutio, juxta tenorem Approbatarum Constitutionum partis 3i ae tituli 19n i articuli 2-í folio 92-°) mely bírságot a vicetisztek kötelességek szerént minden vármegyén és székelységen igazán exequálván, administrálják a perceptor kezében. Az országnak ilyen nagy szükségében a kik ezen nem tanulnának, azok ellen azután Nagod procedáltasson azon citált foliuson lévő harmadik articulus tenora szerént, a kiknek pedig jovok nem találtatnék, azokat a vicetisztek szorgalmatoson felcircáltatván, megfogják, fogattassák minden helyeken mox et de facto és adják az aknákba s addig semmiképpen el ne bocsássák, míglen magok bírságát önnön magok sóvágással le nem fizetik; lefizetvén, mindjárást cogálják az hadra a tisztek sub eadem poena. 3. Kegyelmes urunk! a török kévánsága sok lévén, naponként pedig szaporodtan szaporodik számok, és mire szegénységink érkezhetnek, noha terhesek ugyan, megcselekeszik, mi is praestáltatjuk véllek: de mivel teljességgel elfogytanak, lehetetlenséggel ne terheltessenek, mivel ad impossibilia nemo obligátul-; kinek Ngod kegyelmessége annuál.