Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

levelét megadá, melyből értem Erdélyből való kijövetelének okát; másokban micsoda feltött czél legyen én nem tudhatom, de az mint értettem, az fejedelemnek ő ngának Kgdhez jó affectiója volt, az jóért azért édes sógor uram bűn gonoszszal fizetni, mások vétkeért ő ngához Kgd nem lehet idegenséggel, ha mit Kgd ellen jószágának eladásával cselekedett is, azt még megorvosolhatja, nem is látott oly cselekedetet, az miért idegenséget érdemlene, mert az fejedelemséget is nem kereste senkinél, nem is sollicitalta, hanem isten állatta elő; az Kemény János uram veszedelmének is nem ő volt az oka, nem is ő ment reá, hanem csak veszteg űlt; maga oltalmát a mint Kgd is írja csak egy bogaracska is keresi, az ki azért ellene igyekezik és veszedelmét szomjúhozza (én profeta nem vagyok) de bizony az isten büntetése száll arra az emberre, mert bizony ügy látom mind az hazának ilyen veszedelmes állapatban is megmaradása, kiváltképen az istennek dicsősége az ő fejedelemségében marad meg; mely isten dicsőségére kérem az istenért Kgtek vigyázzon, melyet hogy semminek tarta Kemény János uram azért bünteté meg isten, az mint sok intercipialt leveléből kitetszik, hogy csak szineskedett szegény. En ezt Kgdnek nem az magam hasznáért írom Kgdnek, mert bizony én hozzám sem fiamhoz csak egy jobbágy jó akaratját nem mutatta, hanem csak az országnak kívánnám csendességét, mely immár ügy érteni ő felsége előtt tractában is vagyon, ha mások nem impediálják; az fejedelem fejedelemségének változása felől senki azért szót se tegyen, mert bizony arra az török nem megyen, mert ő is elunta a sok változást, hiszem isten Kgteket bevivén segétheti ő kglmét gondos dolgaiban jó tanácsával. Az nagy hatalmas török birodalmat ha egy gyermek neve alatt ennehány esztendeig igazgatták, immár az fejedelem discretus ember lévén, csak legyenek egyetértő igaz tanácsi, bizony dirigálhatják ezt a kicsin országot. Kgdet kérem édes sógor uram, megbocsásson, hogy enni sok szóval írtam, mert azt Kgdhez való jó atfectiom vitt reája, Kgdet kérem ez levelemet oly ember ne lássa, a ki gonoszra magyarázná. Azt is írja Kgd édes sógor uram, hogy úgy értette volna, hogy én az Kgd javait arestaltam volna, de isten oltalmazzon attól: miért cselekedtem volna nem volt oka, hanem Kgd valamikor reá küld jó szívvel kiadom. Kgd énnekem parancsoljon szeretettel igyekezem Kgdnek szolgálni. In reliquo sat. In arce Husztiensi die 15. Maii A. 1662. Generosae Dominationis Vestrae affinis et servitor paratissimus Comes Franciscus Redei m. p.