Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)

27. fejezet: 1661-1664 - Törvények és okiratok

rént nem superveniál közinkben, és Nagyságod s az ország előtt meg nem mentheti magát. Articulus XVIII. Az or

szái) jövedelmének administratiójáról és perceptiójáról. Kegyelmes urunk, mivel az mostani romlott állapotunkhoz képpest főkomornikot nem választhattunk, holott arra is sok expensa menne, számadással pedig fel sem akarják venni az főrendek, kire mi sem mehetünk, s ezután sem megyünk. Praefectus Vizaknai Péter deák atyánkfia voluntarie arra promittálá előttünk magát, hogy minden ország számára proveniálandó proventusokra gondot visel híven és minden rendektől valakik annak gondviselői, procurálói és perceptori, számban, extractusban vészi és véteti, s igazán administráltatja is Szebenben Thuri László atyánkfia kezében, az ki legyen köteles gondviselésére és helyes helyre való erogatiójára, hittel kötelezvén magát az igazán való percipiálására, gondjaviselésére és erogalására, melyről számot is tartozzék mindenik adni minden esztendőben. Kihez képpest concludáltuk egész országúi, hogy ehez alkalmaztassák magokat azon atyánkfiai is, praefectus atyánkfia minden számadó tiszteket certificáltatván egy bizonyos napra, mind az régi számadatlan tisztek s mind az mostaniak s ezután lévők is számot tartozzanak adni és contentatiót tenni minden dificultásban lévő restantiákról; kik ha negligálnák, szabadságot adtunk reá praefectus atyánkfiának, szabadoson megfogathassa az olyan contumax számadó szolgákot és exigálja rajtok, valamivel tartozhatnának az fiscusnak, kiben kedvezést ne tegyen, el se mulasson sub amissione honoris et officii. Thúri Lászlónak sustentatiójára rendeltünk kétszáz forintot, húsz köböl búzát, huszonöt köböl zabot, és két negyvenes bort esztendőre, mely élést az dézmából praefectus atyánkfia meg is adassa, az kétszáz forintot pedig angariatim kezéhez menendő ország pénzéből kiveheti. Articulus XIX. A kapuszám után való adónak beszolgáltatásáról. Kegyelmes urunk, szegénységinknek romlott állapotjához képest kapuszám után ígértünk tizenhat forintot, de úgy hogy ebből senki, ha elégett is, ha elraboltatott is, és az kiknek Nagyságod adójokat megengedte, vagy szállította volna is valami részében, méltóságos fejedelmi authoritása helyben maradván, ebből az ország kárával nem kedvezhetünk, hanem