Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 13. 1661-1664 (Budapest, 1888)
27. fejezet: 1661-1664 - II. 1662. febr. 2 —14. A segesvári részleges országgyűlés
nehezen sikerűit rávenni őket, hogy Apafyt az alsó városba beereszszék. Kemény ezalatt nyomóit előre. Czéljavolt Apafyt Segesvárt ostrom alá fogni s ezért Szentpályt az előhadakkal előrebocsátá, Egyes előőrsi csaták, melyekben Keménynek kedvezett a szerencse, nem sokat használtak Keménynek, mert ez az utolsó pillanatokban ingadozóvá lett. s habozott egy csata koczkájára tenni fel jövendőjét. Most már ő akart alkudozni Apafyval (jan. 20.) s találkozásra hívta fel. Apafy sem volt idegen tőle, de a találkozásból mégsem lett semmi, mert a török segítség ekkor már lítban volt. A rettegett Kucsuk Mellemet jenei pasa vezette azt Segesvár felé. hogy ott egyesüljön Apafyval. Keménynek az lett volna feladata, hogy az egyesülést meggátolja: de mintha fátum üldözte volna, a kedvező perczet itt is elmulasztá felhasználni s jan. 21-én Kucsuk és Apafy egyesültek. Keménynek vezérei ez egyesülés hírére azt ajánlották, hogy döntő csata megkísérlése nélkül vonuljon vissza hadaival a Részekbe. De az öreg Rákóczy iskolájában nevekedett ember erről hallani sem akart: ezt ő egy jelentőségűnek tartotta a megszaladással. Épen úgy, mint 11. György, kész volt halálával megpecsételni hitét igényei jogosságában. Másnap jan. 22-én Nagy-Szőllős alatt végbe ment a döntő ütközet s épen úgy, mint II. Rákóczy György, Kemény is a csatatéren maradt. Az ő serge is rendetlen futásban keresett menedéket: deKncsuknak elég volt a vezér elesése, harczosait a menekvők üldözésétől visszaparancsolta úgy, hogy a Kemény-pártiak háborítatlanúl vonúlhattak részint a várakba, részint Magyarországba. A nagy-szőllősi csatatérről Kucsuk Segesvárra ment, oly czéllal, hogy a további teendők iránt Apafyval tanácskozzék. Jan. 25-én divánba gyűjté össze a török parancsnokokat s meghívta Apafyt is tanácsuraival. Kucsuk támadólag akart fellépni a Kemény-pártiak ellen, s törökjei helyeselték e tervet. De nem Apafy tanácsuraival: ők abban a meggyőződésben voltak, hogy a Kemény-pártiak erőszak alkalmazása nélkül is meg fognak hódolni. E czélból Sárosy Gergelyt Bécsbe küldte a császárhoz azzal a kéréssel, hogy ez vezesse ki hadait