Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - XXII. 1661. sept. 14 —16. Libanicsmezéi országgyűlés

büntetésétől tartottak, Ali táborába jöttek. De hogy akaratának nyomatékot adjon, a tatárokat a nemesek udvarházai pusztítására kiildék: »helyöket sem lehetett megtudni, hol voltak azelőtt,« mondja egy szász krónikás. Ali azt akarta, hogy a fejedelemválasztás formái szigorúan megtartassanak. A táborában lévő szászok,városi követek, nemesek s egy pár főúr Maros-Vásárhelynek Libanics nevű mezején tábori országgyűléssé alakúltak. A megválasztandó fejedelem személyére nézve már akkor meg volt az egyetértés. Ali figyelmét Apafi Mihályra fordíták, ki nem rég szabadúlt ki a krimi fogságból, régi és előkelő családból származott, s távoli rokonságban állt a Bethlenekkel. A jószágán visszavonúlva élő főúr ingyen sem tudta, mi vár rá, s midőn Ali díszkövetsége hozzá érkezett, megrémült ugyan, de engedelmeskednie kellett. Mialatt Apafi útban volt (szept. 14-én), a választáshoz hozzá fogtak, s midőn megérkezett, már leendő fejedelemnek üdvözölték. Ali dobszó és trombita mellett egy e czélra készült fényes sátorba vezetteté — s ezzel nyomon Apafi ellenmondása daczára befejezték a választást. Szeptember 1 6-án a csengeri mezőn Ali az új fejedelmet feldiszíté a jelvényekkel, karddal, zászlóval és bottal. Fiává fogadta, szép sátrakkal, drága öltözetekkel, lóval, kaftánynyal megajándékozá, s a portára jelentést tett, hogy Erdélynek már van fejedelme. Az új fejedelemre súlyos napok vártak. A mint az ünnepélyeknek vége volt, Ali a sarczot kezdte követelni. Hiába mondták a szászok: már rég kifizették, hiába hivatkoztak menedék-leveleikre. »Ne féljetek, — mondá Ali — nektek nem is lesz bántódástok, csak városaitokat égetem fel.« Hanem a szászok annyit mégis kivittek, hogy az összeg felére leengedtetett — s most a behajtás meg is kezdetett, s a vérig kipusztított és felprédált országon hallatlan zsarolás és rémítgetés közt, a mennyire lehetett, be is hajtatott, Egy megnyugvás e dologban mégis volt: most már látták, hogy a török nem akarja Erdélyt basasággá alakítni. ') Krauss IT. 177.