Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

gratos et accept;» habentes, nostrumque consensum illis praebentes, authoritate nostra principali acceptare, approbare, ratificare et confirmare, atque tam nos ipsi observare, quam per alios omnes, quorum interest, observari facere dignaremur. Quorum quidem articulorum tenor talis est: A r t i c u 1 i d o m i n o r u m magnatum etnobilium t r i u m nationum regni Transylvaniae et partium Hungáriáé e i d e m a n n e x a r u m in generali b u s eorum comitiis ad dieni vigesimum quart u in Mensis Decembris Anni M i 11 e s i m i S e x ag e s i m i in o p p i d u m S z a s z-R e g e n indictiscelebratis conclusi. Articulus primus. Istennek ő szent felségének, ki az királyokat leveti, és szerez királyokat, titkos de bölts ítíletéből ez mi édes hazánkban is egynéhány esztendőknek forgásában tapasztalhatóképpen kimutatódék ez hatalmas de egyszersmind csudálatos és szomorú emlékezetű igazgatása az mi bűneinkért így minket igazsággal ítílő istennek. Mert az sok változásokban nemcsak az külső nemzetek miá pusztíttaték, romla szegény hazánk, de magunk között is az rendeletlen és változó igazgatások miá annyira jutottunk vala, hogy az atyafiúi szeretet, egymás között való hitel és egyesség megszűnvén, egyébaránt barátinknak ölökben is nem merjük vala bátorságosan fejünket nyugodalomra lehajtani, sőt az mi részecskéjét hazánknak és édes nemzetünknek az külső ellenségnek kegyetlen fegyvere nem érte, vagy megszánta, azt az köztünk lévő fegyver végképpen kezdte vala megemészteni. Ez nyomorúságos sorsát és állapotját utolsó veszedelmével tusakodó édes hazánknak általlátván tekintetes méltóságos Barcsai Ákos ő nagysága ez előtt ezen változásokban az fényes porta parancsolatjából adatott fejedelmünk, egyszersmind eszébe vévén ily igen megnevekedett háborúknak habjai közt nem bírhatna kormányával ez hajónak, annál inkább azoknak lecsendesítésében módját és elégségét nem ítílhetné, meggyőzettetvén hazájához való szeretetitől is, minek előtte ezen mostani gyűlésünkre convocáltatott volna bennünket, némely tanácsrendbéli, és több becsületes atyánkfiai előtt maga szabados indulatjából subscriptiója alatt szabadságot engedett országúi arra, hogy ha az ő nagysága directióján kivűl más alatt remélhetnők boldogabb megmaradását hazánknak, kész volna fejedelemségének cedálni, és velünk minden haza megmaradásra való dolgokban egyet érteni, és az mit magunk jovára feltalálnánk