Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

nőni szakadunk, kegyelmeteket is országúi elszakasztani nem igyekezzük. Az holott, mely szorosan igyekeztük az Kegyelmetek végső romlására felgerjedett fényes portát ez nyomorúlt hazához megengesztelni, és mint boldogította isten munkánkat , maga az dolog lehet bizonság; holott hatalmas császárunk valamit Kegyelmetek eddig vétett condonálván (melyet maga subscriptiója alatt költ leveléből megérthet), az velünk béjött hadaknak életére megparancsolta, elébbi fejedelmet és annak párttartóit persequálják, valakik az fényes portához és hozzánk engedelmességet mutatnak, meg ne károsítsák, égetést rablást az országban ne tegyenek. Melyhez alkalmaztatván magokat istennek hála senki nem mondhatja felesége, gyermeke az mi bejövésünk alkalmatosságával rabságra vitetnék, sőt hogyha Kegyelmetek közzűl némelyek az fényes porta megesküdt ellensége mellett nem fegyverkeztek volna, erdélyi ember vérének kiontása nélkül megbüntetődnek vala az Kegyelmetek keserves munkáján hizott tolvaj hadak. De az meglett dolgokat félre tévén, mivel immár megelégedvén isten elébbi fejedelemnek hallatlan eselekedetit, hadainak nagyobb részét vadak madarak eledelivé tette, magát oly gyalázatos futásra juttatta, az hol senki nem űzi is, szalad: parancsoljuk igen serio Kegyelmeteknek, az városnak elei közzűl solito felesebben ad 14-um Decembris praesentis Désen legyen jelen, ha szintén ettől külömböző parancsolatunkat vette volna is ; mivel abból ismerjük meg hatalmas császárunkhoz és mi hozzánk hű-é, nem-é ? Valaki peniglen ez aránt való parancsolatunkat elmulatja, és haladék nélkül mellénk nem jő, ne gondolkozzék, citatióval, processussal keressük, (tudván azt, az mit Kegyelmetek articulariter egyszer végez, azt másszor könnyen elbontja), mint nyilván való árulókat megbüntetni nem halasztjuk hasonló processuson, valamineműt országúi Kegyelmetek törvényes fejedelmének engedett. Secus non facturis de caetero gratiose propensi manemus. Datum in castris ad Maros Szent-György positis die 5. Decembris a 1659. Achatius Barcziai m. p. Kivűl: Prudentibus ac circumspectis magistro civium regio ac sedis judicibus, coeterisque iuratis civibus civitatis ac sedis Saxonicalis nostrae Cibiniensis etc. (Eredetije a szász nemz. levéltárban 863. sz.)