Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

]iii(nket), a torok sem ordog s meggondolkodik (Experieris brevi quales sint. —- Expertus es die 22. Nov. in Haczag. Subsecuti anni die 22. Maii denuo expertus est apud Colosvar ubi vulnere accepto Rakocius paucos post dies animam efflavitavit arce Warad) az addmmal s obsequiummal inkabb megliagy szabadsagunk mellett, hogysem 6 is extreniumot tentaljon; szultan Szuliman csaszarral valo contractusunkat mindnyajan tudjak s tollalasara konnyen alkalmatossagot nem szolgaltatnak, csak szivesen alioz tartsuk magunkat. His ita liabitis multis placebat dissertatio d. Alikes Milialy sed pluribus potioribusque dni Ugron Andras; assentatores autem talia proferunt: Mi sztikseg arrol lijonnan discuralnunk s vegezniink, liolott fenforgott az a dolog, mikor az vajda levelere valaszt tettiink, abban mindent lgirtiink a koveteknek, kezekbe adtuk, sot meg azt is megfrtuk, liogy bizonyos atyankfiait bocsatjuk az confoederationak cdlebralasara. Azert csak az immar hatra, denominaljuk bizonyos hazafiait. Hoc totum cuin per eosdem assentatores approbaretur, dnus Ugron Andras exit ipso templo dicens: En hat csak hallgatok, am legyen ugy! Latom, hogy senki nem szol, en is hallgathatok, csak liasznaljak vele etc. Igitur denominantur taliter: Urunk 6 naga mellett az tanacsurak kozul kik legyenek, <"> naga kegyelmes dispositioja, az nemesseg reszerol Haller Janos xir, az Szekelysegrol Lazar Istvan, az Szaszsagrol egy brassai polgar. Xotandiun hic, quod publice ferebatur, quod ipse princeps intendat ire Brassoviam, ut cum ingressuro waiwoda Mihne personaliter celebrent confoederationem, quae ut felix faustaque sit, precatur. Expost czauczius, qui litteras a \vezerio Budensi attulerat, accersitur, et litterae a nobis ad eundem wezeriuni rescriptae ad manus traduntur, his verbis: mivel nem volt Kldnek szoval valo kovetsege, valaszt irtunk a vezernek 6 naganak, Kgd koszontse szonkkal etc. Notandum quod Mikes Mihaly tacite minabatur exercituantibus militibus dicti wezerii. Notandum etiam quod litterae nostrae ad wezerium directae non erant ex tripode Apollinis depromptae; sed quia veritas odium parit, non audeo verbotenus eas litteras inserere. Litterae parantur et aliae litterae ad palatinum et archiepiscopum, caeterosque primores Hungariae morbo praenotato laborantes, quarum conclusio continet subsidium a nobis optandum etc. Aliae quoque parantur litterae liis non absimiles, sacrmae caesareae regiaeque Maiestati sonantes, quarum in conclusione rogamus, ut se interpunat apud iinperatorem Turcicum etc. Denique et aliae parantur ad principem Barcsaium sub hac forma: Illrme princeps servitiorum nostrorum etc. Istentul Nagodnak bekes-