Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

I nyal együtt az ti fejedelmeteknek Barezai Ákosnak, liogy szerzene tűlünk assecuratoria levelet, hogy valakik hívek lesznek hlmas császárhoz, valamikor az megírt íejedelem Barczai Ákos az török nemzetnek hadaival megindúl, ne lenne valami bántódások. így értésünkre adatván az dolog, írtuk ez mi leveliinket, mely midőn ti hozzátok érkezik, nem kell megtréfálödnotok, csalattatnotok .Rákóczi Györgynek hazugságitül, hanem maradjatok hívek, tökéletesek hlmas császárunk szolgálatában, és azmikor hlmas császárunk fényes hadaival és az ti fejedelmetekkel megindulunk, egyben kell gyűlnötök és senki is Rákóczihoz ne menjen, s az ő pártján ne legyen, hanem várjatok bennünket ez részrűl: isten akaratjából mi az fen megírt Barczay Akos fejedelemmel és hlmas császárunk fényes hadaival oda megyünk, és mind azok valakik hlmas császárunknak s megírt Barczai Akos fejedelemnek hívek tanáltatnak, előnkben kell jűnötök és tisztességesen kell fogadnotok, és őtet kell fejedelmeteknek esmérnetek. így mi is esküszünk arra az mindenható istenre, az ki mind az eget és az földet semmiből teremtette, hogy valakik hlmas császárunkhoz hívek s engedelmesek lesznek s Barczai Ákost esmerik fejedelmeknek, sem testekben, sem ingó-bingó javokban, sem egyéb marhájokban kárt nem vallanak, feleségek, gyermekek nem bántatik sem hlmas császár részéről, sem az mi részünkrűl, sem hlmas császárunk fényes hadaitúl. De valaki amaz átkozott pártos Rákóczi hazugságitül megcsalatik, és ő véle egyetértvén, fejedelmeknek esmérik, isten akaratjából egy is meg nem szabadéttatik, és hlmas császárunk boldogsága alatt megbüntettetnek mind magok, s mind gyermekek és javok is elrontatnak, gyermekek, feleségek rabságra vitetnek. Ezt bizonyoson higyétek. Tudjátok jól, mi történt Erdélyben tavaly, azt is tudjátok mely hosszú hlmas császárunk karja, mely éles szablyája, így meggondoljátok micsoda nektek jobb és azt kövessétek. Ne higyjetek Rákóczi hazugságinak, hogy utolsó veszedelemben az országot ejtsétek. Tartson meg isten az igaz hűségben benneteket. Datum in Tömösvár alatt lévő táborunkban die 24. napján Septembris anno 1659. Ittem qui utt szupra (így). Külczím: Három íiemzetből álló Erdélyországának adassék etc. híven. (Eredeti. Orsz. levélt. Tört. osztály.)