Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

ellenünk való igyekezetre mi izgatja s mi bíztatja? hite tartja, ellenünk senki parancsolatjára fegyvert nem fog, hanemha nagy erő kényszerítené, melynek ellene nem állhatna. Tekintse Kegyelmetek az regalist, lássa mint egyez hitekkel, ha hitek ellen hadakozik, igazság ellen, böcsületök ellen, isten ellen. Régi versben olvastuk : az hadakozó emberek erejét megrontja, vagy vastagítja az igy, melynek igazságtalanságából származó pirulás, szégyen kiüti kézből az fegyvert, bizony az lelkiismeret rémítheti Kegyelmeteket, és isten is nem von élt hamis igyű szablyájának; bizonyára akár Kegyelmetek a végére tekintsen, annak utána való esküvésnek megszegéséért áldás helyett menny-ütő követ tarthat; ha lelke ismeretibe száll az kisbíró, a mi igyünket javalja, kárhoztatja a Kegyelmetekét; ha a földre néz Kegyelmetek, ottan ottan terhesnek lenni hálaadatlanok lábaitól való tapodását eszekben juttatja Kegyelmeteknek. Osztán könnyűnek itéli-é Kegyelmetek végbe vinni, az mit Barcsai uram feltött; bizony uram fás dióra talált Kegyelmetek, s elhidje, drágán adjuk bőrünket. Hasznot is nagyobbat húzhatna az Kegyelmetek, ha az egyházi hadban szolgáló rend takarna, szántana, vetne, kapálna,és az hírek nélkül felvetett adónak megfizetésére készülne ; bár az jó Barcsai uram ne vonna egy húsról két bőrt; ha adófizetővé tette őket, táborozással is ne szegényesítené, az parasztságnak is ne töltöznék tábori nép véres verejtékével. Barcsai uramnak is fejedelemségében való megerősödését nem az hadakozásért remélték az portán lévő követek (mint írásokból látszik), hanem az igírt ötszázezer tallérok beküldésére. Veszi azt a török eszében hogy az ő kegyelme arithmetikája áll, egyszer nulla ugyon nulla, várnak öt nulla után, más öt számot írna; de valóban apad a sokféle nemességen parasztságon felszedett adó, portai jövedelem; országházaitól sok eladott faluknak és szerelmesink elvett felharácsolt jószáginak talán eddig el is költ ára. Ha mind azokkal nyolczvanezer tallérnál nem sokkal adothatott több be a portára, ez mostani esztendőn való adó jó ha kitelhetik; az ötszázezer tallér fennmaradván, honnot adja meg Kegyelmetek? Akarnók érteni, micsoda boldogság, micsoda nagyobb szabadság szállott Kegyelmetekre közönségesen ily nagy megfizethetetlen summán mostani fejeknek vásárlása után, ha nem nagy embereknek nem rendes előmenetelre való vágyódások beteljesítésére s reánk való méltatlan nehézségének eleget tehetésére; mind isten ellen, s mind ellenünk s magok Kegyelmetek ellen mint vetkeztetik naponként Kegyelmeteket, szánja isten s orvosol ja meg. Mit jót hoztak az nyughatatlan elmék Kegyelmeteknek,