Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

búi, mind a váradi udvarbíró levelébűl és böcsületes atyánkfiaitúl, kik is a dologban sokat tudnak. Végeztük Nagyságod kegyelmes annuentiájából, valaha már egyszer cselekedjünk úgy ez dologban, kikerestetvén ennek eszközei, azután következendő emberek is tanulhassanak, mint kelljen magokat liazájokhoz viselniek. Annakokáért végére menvén annak, kiknek adták az ország pénzét, borát, búzáját és ha comperiáltatik per inquisitionem, hogy akkor, a mikor ezek nékiek fizettettek nem ország szolgái voltak, sine discretione tartozzanak visszaadni és rajtok exequálják (ha magoktúl nem akarják) peremptorie. Ez alatt inquiráljanak, kik mit vittenek el a váradi várból, vagy ahoz tartozó allodiumokból, azokat adják mind vissza és jószágokon is exequálják. Melynek mind inquisitiójára s mind executiójára a partiumbeli director atyánkfia tiszti s kötelessége szerént viseljen szorgalmatosan gondot. Az oly emberek pedig, kik az haza ellen vétvén, az országbúi kimentenek és az hazán kívül laknak, azonban tutorságok után ez haza jövedelméből élnek, kihordván nékiek a jövedelmet, az olyanoktól a tutorság is elvétessék és más istenes embereknek adassék Nagyságod kegyelmes collati ójából, kik is fideliter viseljenek gondot reá az árváknak teljes idejekig avagy emaritatiójokig. Articulus XXIII. A lengyelországi veszedelmes és erőszakos expeditiónak alkalmatosságával, midőn elébbi fejedelmünk Máramarosban érkezett volna országunk hadaival és egynehány napokon ő nagysága Visken subsistálván, némelyeket az hadi quartélyokból udvarhoz hivatván, mintegy gyűlési formán proponáltatta az adóról való kévánságát, Ítélvén azt, hogy az új adónak felvetésének szokott idején az országban jelen nem lehetne, ott lévő atyánkfiai egyebet nem mérészelvén benne tenni, az adóról resolutiot töttek, mellé adván az nova potentiákrúl való dolgot is. Annakutána osztán ez dolgot articulusban íratván elébbi fejedelmünk, szintén olyan formában bocsáttatta ki, mintha az ország törvénye szerént legitime convocáltatott gyűlésnek végezése lött volna. Holott az országunk statusinak ebben sem hirek, sem tanácsok nem volt, és még az hadi atyánkfiai közül is székek neve alatt székely atyánkfiai közül senki nem volt, a szászok közül is nem többen, hanem kiket ez expeditióra magával ő nagysága elvitt volt, és noha egyik itélőmester az akkori hadban jelen volt, de az articulusnak írásában oda nem hítták, s nem is volt. Sőt annakutána jó idővel Fejérváratt oly praefatiót írtak néki, melyből