Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

oly alkalmatos atyánkfiát állathatnék főkapitánságra, kinek gondviselése alatt mind mostani ruinábúl épülést vehetne, mind ki e mostani bizontalan és félelmes állapotban serény vigyázása által, idegen kézre való jutástól, istennek is abbéli kegyelmessége járúlván, oltalniaztatnék ez haza és annak legitimus fejedelmi kezeknél megtartatnék. 0 kegyelmének mind Nagyságodhoz való tökéletes hűségében, s mind hazájához való igaz szeretetiben, s mind pedig azon tisztnek elviselésére való elégségében meg vagyunk nyugodva. Kérvén azon Nagyságodot, mentől hamarébb azon tisztiben az artculusok szerént beállatni méltóztassék, liogy ennek csak mi kevés idő alatt való haladása miatt is valami véletlen eset szegény hazánkat ne kövesse. Articulus XIII. A török földére alá járó csavargók és csatázok miatt, minemű veszedelem követhesse hazánkat, consideratióban vévén, noha nemesi szabadságunknak praejudicálni láttatik: mindazonáltal meggondolván azt is a Nagyságod kegyelmes propositiója szerént, hogy a török nemzet nem respectálja azt, hanem csak egyáltaljában kévánja az obedientiát. Erre nézve méltónak Ítéltük, hogy a mely nemes emberek felől ilyenek hallatnak, a vármegye tisztei diligenter inquiráltatván felölök, ha verificáltatik cselekedetek az inquisitiókbúl, azon vármegye tisztei reá küldvén, fogassák meg, non obstante nobilitari praerogativa, és vármegye székire citáltatván, a vármegye tisztei által azon fogság alatt haladék nélkül széket hirdetvén. Ha mely nemes ember pedig in facto depreliendáltatik és megfogatik, tartozzék a váradi kapitány a vármegye tisztei kezében adni, hasonlóképen a vármegye tisztei kezében a váradi kapitány jurisdictiója alatt való ember akadván, ezen formán azok is tartozzanak a kapitány kezében adni, és törvényt láttatván reá, érdeme szerént meg is büntetni. Articulus XIV. Hogy Nagyságod méltóságos inauguratiójakor való conditióirúl megemlékezvén, mostan is igéri készségét elvesztett és tapodtatott szabadságinknak helyben állatására, azért mindenkori háládatossággal tartozunk Nagyságodnak. De mivel mostan is nem látjuk elégséges időnket azoknak discussiójára (mely nem egy vagy két hétre való dolog) várván az úristentűi ő szent felségétűi erre is tágasb és alkalmatos!) időt. Ez okon kénszeríttetttink közelbben lévő diaetánkra halasztanunk, kérvén Nagyságodat, hogy ezt is mennél alkalmatosb időben kiszolgáltatván, ebbéli kegyelmes igéretit is