Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

Nagyságod méltóságos személye elibe felküldöttük, és arra nézve Nagyságod is, maga mentegetésére ezeket aláküldvén, úgymint ugyan magok atyjokfiai közül való Tornya Péter nevű Nagyságod nemes ember szolgáját, más Dobolyi István nevű nemes emberrel együtt (kiket ez levéllel együtt közikbe küldött volt Nagyságod) s azokat előhivatván, erős hittel megesküdtettük, mint izent Nagyságod általok a Kárán-sebesi­eknek, a kik post solennem juramenti depositionem referálák, hogy Nagyságod szóval megizente a lugasiaknak és karán­sebesieknek, ha módjok vagyon olyan nagy erő ellen helyek megtartásában, meg ne adják, hanem tartsák meg, ezen Nagy­ságod izenetit hogy követni akarták, kitetszik abból, mert mingyárást öszveesküttenek, soha Kárán-Sebest vér nélkül meg nem adják, hanem mint a szigetiek, levágatják magokat. Melyet ugyanakkor megizentek a lugasiaknak is, intvén hogy vélek egyet értsenek, és ők is az helyet megtartsák, hit szerént referálván ezaránt való végezéseket, akkori lugasi kapitány Floka László atyánfia, de még annakelőtte is, midőn Nagysá­god in statu privato bánságnak tisztit viselte köztök, függeni Nagyságodtól nem akarván, Nagyságod sok rendbéli írásit és intésit semminek tartván, az hatalmas török nemzetet hazánk ellen gerjesztették ellenek való csatázással és török kastély­nak, úgymint Baxának fel verésével, sőt Nagyságod jó intését akkori fejedelem előtt ellene való vádra fordították. Midőn Nagyságod a feljűl megírt levelet írta volna nékiek, azt is követeknek a fővezérhez való küldésével megelőzvén, a Nagy­ságod levelének megadása és a magok öszveesküvése után megérkezvén Jósika Ferencz a magok követje, sem a Nagy­ságod izenetihez, sem magok öszveesküvéséhez nem tartván magokat, mingyárt pusztán hadták az helyet, odahagyván hátra feljebb megnevezett Floka László nevű atyánkfiát, akkori lugasi kapitánt, mely is annak relatiojábúl világoson constál előttünk. Mindezekből akárki általláthatja, nem a Nagyságod odaküldött levele, hanem a magok illetlen csele­kedete és az helynek gyengeségében való nem bizása hagyatta el vélek oda lakó helyeket. De annakutána közinkben feljebb szorulván is, nem szűntek meg szokott természeteket követni, mert midőn Nagyságod hűségére való homagiuinnak letétele felől országul cloncudáltunk volna, requiráltatván a vármegye tiszteitűi, tized része sem tötte le Nagyságod és az ország hűségére homagiumát mindaddig, mig valami haszontalan reménységgel táplálhatták magokat. Ezekre azért az okokra nézve sem Nagyságod, sem mi contentatióval nékik nem tar­toznánk, mindazáltal nem őket, hanem keresztyéni kötelessé­günket viselvén előttünk, Nagyságod hozzájok megmutatott

Next

/
Oldalképek
Tartalom