Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

P r a e f a t i o. Nagy liáláadással tartozunk a nagy hatalmú istennek, ki ingyen való kegyelmességéből gonosz akaróinknak ellenünk feltött szándékát megzabolázván, ennyi romlásunk és pusztulásunk után még eddig ez kis maradék részét szegény hazánknak oltalma s gondviselése alá vötte; és noha kemény fenyegetődzéseknek hallásától füleink üresek nem voltanak, azoknak mindazáltal rajtunk teljesedését még eddig ő fge eltávoztatta, s erre is annyira való csendességet engede, hogy a közönséges jóra való végezésre egybegyűlhetnénk. Nagyságod is pedig hogy méltóságos fejedelemségének kezdetitől fogva rajtunk gyakorlott atyai gondviselésében mostan is meg nem csüggedett, hanem több szorgalmatos gondjai között erre is magának időt s alkalmatosságot keresett, hogy velünk együtt maga méltóságos személyének jelenlétével az haza jövendőbeli megmaradhatásának eszközeinek feltalálásában munkálkodnék, mely Nagyságod reánk való vigyázását Nagyságodnak mint klmes urunknak alázatosan megszolgáljuk, könyörögvén az hatalmas mindenható felséges istennek, hogy hazánknak ez keserves romlás után való pihenésére, Nagyságodnak életére vigyázzon, minden maga dicsőségére, ez haza javára s megmaradására czélozó szándékát boldog előmenetellel koronázza meg. Articulus I. Úgy vagyon kegyelmes urunk a régi bévött ususok mást kévántanak volna ugyan a gyűlésben való dolgoknak processusában, de a Nagyságod intiinatióját előttünk viselvén, a kénszerítő alkalmatosság is azt kévánván, ez egy úttal mutálnunk kellett, úgy hogy postulatuminkat ezúttal lehagyván, Nagyságod kegyelmes propositiójához kelletett nyúlnunk, ezzel mindazáltal elébbi processusunkat nem abrogálván. A mi azért Nagyságod kegyelmes propositiójának első részét illeti, veszszük ebből is eszünkben szegény hazánkhoz való atyai vigyázó gondviselését, azholott int Nagyságod bennünket, a fényes portának contentatiójáról provideálnánk, holott eszünkben vöttiik az ekkédiglen való felvetett adózásnak elégtelen voltát a porta contentatiójára, és hogy a mely summa követ és zálog atyánkfiaitúl sollicitáltatik, azzal nem egyebet, hanem csak azt efticiálhatnák, az Jediculábúl kiszabadulván, útjok adassék arra: az ország dolgait forgathassák és reájok bizott követségeket peragálhassák, de ezzel a reánk vetett derék summát semmiképen nem suppleálhatják. Mindezeket így megértvén, s arról gondolkodván, mi is mind ilyen fogyakozott állapatunkban is, ígérünk a porta contentatiójára minden kaputól öt-öt