Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

maga dicsőségére, hazánknak megmaradására és Kgteknek mind fejenként javára és megpihenésére, istenünket szívbeli fohászkodásunkkal kérjük, tudván azt, egyedül ő felsége áldása által boldogíttatnak minden dolgok, egyébaránt haszontalan az emberi igyekezet; szükséges azért, Kgtek is mindenek felett vigyázzon az ő szent nevének dicsőségére. 1. Nyilván lehet Kgteknél, ez szegény hazának megmaradása isten után áll az fényes portának jó akaratján és kedveskedésén, melyet ezelőtt való esztendőkben kedvetlenségre és ellenünk való nehézségre fordétván, mely nagy romlás és pusztulás követte legyen országunkat, most is szemmel látja Kgtek, alég aluván még el tiizi s füsti lakóhelyeinknek, és azon megbántódása az fényes portának talán utolsó veszedelemben is keverte volna ez szegény hazát, ha istennek gondviseléséből életünket, fejünket koczkára vetvén, az fővezér táborában kegyelem nyerni be nem mentünk volna. Nem is volt haszontalan istennek áldomásából bemenetelünk, inert az tatárt több hazánkat égető s rabló hadakkal együtt kihivatván és édes hazánkon való visszamenetelt is nem engedvén, az fővezér még az egyszer megkegyelmeze annyiból, hogy édes nemzetünket nem fogyatá el teljességgel, és elvégezett szándékok szerént passát nem liagya benne; és noha előbbeni engedetlenségünkért nehéz igát és erőnk felett való summát vete nyakunkra, mindazáltal az végső romlásnak félelme alól akkor megszabadulánk, menekevénk. Eszében foroghat Kgteknek, sokszor megmondottuk, különben megmaradása az hazának nem lehet, hanemha engedelmességünknek megmutatásával és adással csendeséthetjük le az fényes portát és csinálunk magunknak más hitelt, gyanós levén még mostan is hozzánk, hogy elébbeni méltóságos fejedelmünkkel értenénk egyet országostól. Azont irják az Kgtek követ atyafiai is mind minekünk, mind peniglen országúi Kgteknek, mely leveleknek némely részeit ki is bocsátván Kgtek köziben, miben legyen az portán állapotunk, megérthette Kgtek. Kgteket azért kglmesen és atyai indulattal intjük, hazáját az utolsó veszedelemből ragadja ki és találjon utat-módot benne, hogy mentől hamarébb újólag Kgtekre gerjedett haragja az portának csendeséttessék le, mert ha az hadak meg találnak indúlni, bizony késő leszen azután az kedvkeresés és engedelmesség mutatás. 2. Az mint értésünkre adatik, vannak az Partiumban, kik alattomban az törökök közé kapdosván és csavargókat lappangtatván, azzal is tüzet gerjesztenek az hazára, kik közül némelyek nemesi szabadságnak színe alatt bátrabban cselekedvén az gonoszságot, ha hosszú perrel kezdjük őköt