Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

én kedves hazámnak Erdélyországának nem csak értettem, hanem érzettem is nagy fájdalmimmal. Honnan származott ennek ilyen súlyos ostora mindnyájunkra az mennyei felség titkait ember nem tudhatja, illendő igen bűneinknek tulajdonítanunk, de az vakmerő általkodásban lekötött keménységet nem menthetjük. A mi Tárad állapotját s több jószágokat s várakot illeti, mivel már mostani méltóságos erdélyi fejedelem Barcsai Akos uram ő nagysága kezéhez jutottak (noha gyalázatos megfosztással) arrúl nem szükség írnom; félnünk pedig attúl igen méltó azon conjecturákbúl, kiket Nagyságtok s Kegyelmetek consignált, egy emberre való neheztelés szine alatt Erdélynek újabb galibája ne következzék, Tárad el ne vesszen és az Tiszán túl való föld is meg ne romoljon s tovább is ezen malum ne terjedjen. Kik voltak pedig az átalkodott elmének ily szörnyű veszedelem causalo keménségének nevelői magok tudják; én vélem egyező elmékkel (isten bizonságom) Erdély megmaradásában s veszedelme eltávoztatásában mindent cselekedtem, meg is mutattam modalitását azt az szegény hazát és az Tiszán túl való földet is mint kellessék oltalmazni, tetszett is akkor az én javallásom, igíretben is vették volt az nagy emberek, de kiken és mint múltanak el azután ezek, meg nem írhatom. Hogy pedig naprúl napra istennek felvont ostora ne súlyosodjék szükségesnek itílem lenni, hogy Nagyságtok és Kegyelmetek az felgyuladott haragú török nemzetnek tüzére olajt ne öntsön ennekutánna, vajha Erdély atévő lőtt volna (volt pedig abban módja), a mit a porta parancsolt, minden dolgok rendesen folynának mostanában, és az magyar nemzet is nem rettegne s meg sem károsodott volna. Ennek felette mivel az jüvendőt egyedül isten tudja, ha ugyan az török (kéznél lévén már Tárad) meg nem tartózkodik, hanem indulását prosequálja, elhigyje az magyar nemzet tovább czéloz ez hatalomnak ereje, azért igen szükséges idején ő felségének az római császárnak értésére adni, és ő felsége által több keresztyén országoknak is oltalmát Nagyságtoknak s Kegyelmeteknek nem csak szóval való ajánlással, hanem kedveskedő dolgok effectusával magához kapcsolni. Tégtére ami az én szolgálatomat illeti, meglévén ezek, teljes szívvel lélekkel kötelezem Erdély megtartására s maradására magamat feljebb mégnevezett fiammal együtt. Tartsa meg Isten Nagyságtokat s Kegyelmeteket jó egészségben s kívánatos állapotban. Költ Szepessi új majori házamnál pünkösd havának 10"napján anno 1659.