Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

nagy haragja, annál nagyobb leszen kegyelnie. Látja isten Xgos uram, nem tökéletlenségünk, hanem tehetetlenségünk viszen reá, hogy úgy nem keresheti ez szegény ország kedvét hatalmas császárnak, azmint akarnák ; úgy vagyon, itt kelő pénz vagyon most is, de jó pénzzé tehetjük nehezen, más országon kell elváltanunk, nielyis Ngod megitilheti istenesen, ha könynyen lehet-e ? Lám Ngos uram, mi ugyan szolgáltunk, immár az Erdélyhez tartozó biradalmat nagy mesterséggel, isten után az Ngod szerencséjére kezünkhöz vettük, immár az ország pusztulásinak építésihez fogtunk vala, de az is oda leszen. meghallván az követek megfogását. Azért mi Ngnak esedezünk, tekintsen Ngod minket csirákját, az ki isten után minden'ieménségét Ndba helyheztette, az ország követeit bocsáttassa el az Jediculából, hiszem az erdélyi háznál is elég foglyok lesznek, nem lévén szabados kijövetelek, ne teljék kedvek gonosz akaróinknak, ne nevessenek rajtunk Ngod creaturáján, inkább lássák meg mások is, Ngod minekünk édesatyánk levén, gonosz akaróinknak kedvét nem tölti. Ez az szegény ország látván az nagy veszedelmet, az rája vetett adót kételeníttetik beszolgáltatni, ha egyszersmind nem is, lassan lassan hatalmas császárunk tárházában. Az többit is szánom, de leginkább Bánti Sigmond követet, az ki is Rákóczitól való féltiben ment inkább oda, gondolván, bántódása nem leszen, nem levén ez hazában nagyobb ellensége nálánál, de szintén úgy jára szegény, mint az ki az veszedelmet akarván kerülni, inkább hele esik. Lássa Ngod vagy vér, vagy ront, mi Xgodé vagyunk s Nagod miénk, most is az minek szerit tehettük küldöttük, megindítottuk. Ndtól mi kegyes választ várunk, ha Ngod ellenünk indul is, de ugyancsak Ngod köntöse alá megyünk, jobb is egyszer meghalnunk, mintsem sokáig gyalázatoson élnünk; bár isten úgy vezérlette volna Ngod szívét, Jenőnél való lételünkkor öletett volna meg, mintsem így járánk. Isten úgy éltesse hatalmas császárunk áldott fejét, s minket is úgy szerencséltessen, soha Haszon agára nem vigyáztunk, sőt szomorúan hallottuk, miért vigyáztunk volna mi arra, tudván azt. hatalmas császár ellen csak annyit teszen mint egy szúnyog, ezelőtt is sokszor, nem egyszer voltanak tolvajok, de mind hatalmas császár éles kardja eledelivé lőttenek, úgy ő is. Ndnak mégis esedezünk, tekintse istent, tekintsen minket csirákját, s míg a pénzzel beérkeznek, adjon Ngod az magáéból, hadd telhessék ki az adó, éjjel nappal küldjük Ngod tárházában, emellett haragját fordítsa el rólunk hatalmas császár ellenségire, parancsoljon csak Ngod nekünk, megesmeri nem leszünk hatalmas császárunk haszontalan szolgái,akkor látja meg Ngod az országnak tökéletességét, tudja isten szivünköt: nem