Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

s fejedelmünknek tartozó homagiumra, s annak nt;ína megértvén, hogy hazánk fiai, ügyekezziink szabadulásokban. Haec modalitas ab omnibus regnicolis approbatur excepto Kemény Simon. Expost assistit dominus Petki István dicens: Még sok üdősbik klmes fejedelmünk Rákóczi György ideig az portára küldendő sóyomokat az Fagarasföldi bojérok küldették az portára. De említett fejedelem az elszállítást is térítté Csiki s Fdvarhely széki solymassokra, kiknek majd fél esztendeig való munkájok vagyon vele, minden esztendőben lován viszik be az solymokat, de gyalok jűnek ki egész Constantinápolyból ide haza, azért azok talám nem adnának az ilyen adóban. Ad haec responsum est: Elég gazdagok, megadhatják. Ad haec dom. Tholdalaghi Mihalv dicit: Az nemes ország szükségére aranyat, tallért adtunk portára, garas pénzét adjon még az ország. Decernitur itaque ut Ugrón András sive perceptores secundum quietantionales solvant talia liquida debita. Decernitur quoque ut in Salisfodio summa redemptionis capitalis exigatur et anabaptista mille talleros solvant. Denique assistunt Medienses, Rukesch et nótárius Tatariaki István, cum suis libellis supplicibus orantes regnicolas, ut contributio secundum numerum portarum relevetur, sed nihil consequuntur. Similiter assistit etiam Coronensis secretarius, utexpensa ad dominum Keresztessi Ferencz erogata refundatur, sed nihil obtinet. Interim consurgentes consiliarii exeunt templo. Ast cum altus clamor esset de exspirandis comitiis dicerentque nonnulli: Bizony csak haza menjünk inquit praesidens : Adj isten szerencsés útat Kgtekk. Atque sic pransum abimus. A prandio non contluimus sed exspectamus a Szekelyhid, fama enim omnium oneraverat aures, quod dom. commissarii certas quasdam literas ill. domino principi nostro Achatio Barczaj remiserint. 23. Eiusdem mensis Mártii mane ad palatium principis contluimus ibique literae dictorum dom. commissariorum publice leguntur, sed quia dies doininicus erat, approbatur, ut rebus divinis quivis praeprimis vacaret. Et sic in templum itur. Finita concione leguntur literae dominorum commissariorum, scilicet magnifici Ladislai Redei, generosi item Georgii Lazar, Francisci item Farkas necnon Martini Bodvai et Johannis Literati syndici Bistriciensis, quae quidem literae non ad regnicolas, sed principem nostrum directae erant hoc vei simili tenore: Az méltóságos Erdély fejedelemnek nekünk klmes urainknak adassék. Interior continentia talis vei huic similis erat ipsa salutatione praemissa. Az nemes ország assecuratoriáját méltóságos Rákóczi fejedelemnek megadtuk, melyben sok adadált (akadált ?) talált ő naga, de mind lehadta az töb-