Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)
26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok
notandum, quod iudices ac primores dicti loci ad intercessionem dictae viduae permiserant ut in publico coemiterio funus liocce tumularetur, sepositis papisticis ceremoniis, quem dictum contractum animadvertens status papisticus, egregios Nicolaum Miko, Demetrium Ivereszturi et Joannem Literatum transmittit ad primarium iudicem protestaturos. Qui praedictum iudicem accedentes status papistici nominibus hoc modo loquuntur: Biro uram Kgdnek az katholicus renden valo statusok Petki Istvan s Mikes Kelemen uramek s a tobbi, kik most Lugossi uram temetesere gyulekeztenek, szolgalatjat izenik, s egyszersmind emlekeztetik is Ivgteket mindnyajan az uniora, jelentven o kegk, hogy az lialottal o kegmek magok vallasan valo papokkal s deakokkal megindiilvan akarnak az czmterembe is bejoni, s az 6 kgmek modjok szerint az temetest peragalni. Azert Kgtek valami akadalyt ne tegyen, mert ha lvgtek az ceremoniat impedialja, ad diem 3-tium Kgteket az orszag eleiben certificaljak, mint gyules alatt unio ellen vetkezett szemelyeket. Ad haec dictus dorn. iudex prudens ac circumspectus Martinus Schultz dicit: Bethlen Ferenczne asszonyom mi tolliink azt nem kevanta, hanem csak azt, hogy az halott szallasan leven az papista ceremonia, az mi deakink az mi modunk szerint hozzak, takarjak az halottat az czinteremben : papok dolga, nem mienk lassak a papok etc. His ita liabitis redeunt delegati acl ipsum fnnus, ubi ante portam domus, in qua funus iacebat, apponitur mensa, penes quam unus patrum seu monachoruin Franciscanorum concionatur. Hac tinita alia concio institui debebat in coemiterio, sed animadvertentes domini papistici, quod illis tanta libertas in coemiterio minime liceret, propter iam eis eandem denegatam, tandem alius monachorum assistit concionatnrus concionaturque. Finita hacce concione puer qnidam decantat valedictionem ipsius funeris hungarice. Interea adveniunt scholastici Bistricienses universi ipsurn funus ad sepultirram deducturi. Preces enim dominorurn papicolarum vel potius comminationes terrere ipsos Bistricienses non potuerunt super admittenda cerimonia funebri, (clam enim annuente ill. dom. principe denegaverant id ipsum.) Cantu itaque Saxonico funus ad sepulturam deducitur. Accessere et alii actus ponrposi nobilitares etc. Notandum hic quod monarchis et papicolis in exequiis his ne canere quidem suo nrore licuerit. Sepulto iam funere pransum itur. A prandio non confluitur sed varius rumor de rebus Rakocianis omnium oneraverat aures, interim advesperascit. 18. Martii dum confluxissent regnicolae, leguntur quae<lam supplicationes de nobilibus et Fagarassiensibus hoc
