Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - Törvények és okiratok

nem vesz el mi több hanem három ember, bár azok, kik inkább félnek tűlünk, fejedelemségünk penig helyben állatik mentest, ha beküldenők: ne itíljen oly lélekkel bírni Kgltek. Az mi az idegen hadak tartását illeti Barcsai uramnak: mellette csak az szegény haza ne romolna vélek, bár tartaná ö kglme. Az mi hadaink penig végezésünk szerént partiumban nincsenek, elszállottak eloszlásukon (sic) penig mit ért Kgld magyarázza, ha azt elbocsássuk, ne fizessünk enninek, bizony kérés nélkül is megcselekeszszük, csak assecuráljon Barcsai uram ő kgline mellett lévő tanácsurakkal ország az gyűlésen confirmálja az végezést. Tartunk, nem mondjuk szolgát, de bár abban az órában törjék ki lábunk, mely órában lépni akarunk, hogy Erdélyre induljunk fejedelemségért porta engedelme nélkül, megtartván az végezések: mert él az isten : csendes életet kívánunk. Isten Kglddel. Zakmár 7. Febr. 1650. R. György. Az Ivgld hitlevele szavai is idegen hadak elbocsátásokat is comprehendálja. KMczini; Geueroso Georgio Lázár de Gyalakuta etc. (Rákóczi iiltal írt ered. a gr. Lázárok megyesfalvi ltárában). b) 1659. febr. 17. Adjon isten egészséget Kgldnek. 12. írt Kgld levelét elvettük; az végezés eonfirmáltatván sine diminutione az országtól, mi részünkről hiba nem leszen. Az hadak elbocsátását Kgd hiti ország nevével tartotta, az idegen had volt szegény haza terhére, érzi is mindenek felett mi veszendő jószágink. az tereli nem egyenlő. Gyulai uram cselekedetét az mi illeti, serény leveleket hordozván akkor tájban, mi emberink is tartóztatták, úgy hagytuk volt, ha levélhordozókra akad megfogassa, nem is maga vitte be az levelet Gyulai uramnak, de mihent megírta ő kglme, az végezések végben menvén, megírtuk, elbocsássa, nincs vétki. Arra vannak, mit parancsolnak azt kell cselekedni. De jó Lázár uram, Gyulai uram az végezés szerint kárban ne maradjon, mások is ne károsítassanak. kik károsítattak, restituáltatik: egyébként mind lelkünkben, becsületünkben jár; mint mondottuk Kgdnek; ez czikkel nélkül az többi is erőtlen. Akkor tájban érkezvén Barcsay uram levele, mondók, ha ezeket excludálnók, annál inkább mondaná ő kglme privátumot nézünk.