Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 12. 1658-1661 (Budapest, 1887)

26. fejezet: 1657-1660 - VI. 1659. jan. 15. Deési tábori gyűlés

latkozatot készíttettek, melyben vádjait, állításait rendre czáfolák s őt vádolák azzal, hogy az országra hozta e nyomorúságokat. J) S egyszersmind követséget is küldtek hozzá: Lázár Györgyöt, Farkas Ferenczet s Walldorf János beszterczei nótáriust, oly megbízással, hogy igyekezzenek őt visszalépésre birni.

2) VI. Rákóczy kíméletlensége Barcsayt vérig bántá. A fejedelemség elfogadásához, a nagy sarcz felvevéséhez férhet szó : nagyravágyása. ambitiója bele játszott a dologba. De Rákóczyt eleddig még kimélte s igyekezett róla minden vészt elfordítni, viszszatartá a törökök komolyabb támadásait, a tatárokat feltartá a határszélen s az oláhok beütését meggátolta.

3) Haller és Bethlen tolták előre, meg a papok. Most már kijött türelméből, s döntő lépésre határozta magát. Még a vásárhelyi országgyűlés elhatározta a török segély igénybevételét Rákóczy ellen s Sebesi Ferenczet ki is nevezte követűi a budai basához. Az utasítást számára még ott elkészíté, de dec. végéig nem is gondolt elküldésére s még ekkor is inkább csak azzal a szándékkal, hogy nyomást gyakoroljon Rákóczyra,

4) ezt a Lázárral folytatandó kiegyezésre hajlandóvá tegye s a török segélyt csak végső esetben vegye igénybe. A tárgyalások megkönnyítése végett azon volt, hogy Rákóczy ne az országgal, hanem csak vele érintkezzék s igyekezett visszatartani, hogy ne Írogasson s izengessen folytonosan a rendeknek, hanem csak vele tárgyaljon. 5) Hasztalan. Rákóczy gyanakodó természete mellett nem bízott benne, hanem tovább is folytatta levél-vitatkozása it egyes főurakkal. 6) Barcsay ez alatt némi sikert ért el azzal, hogy ügyes hadi csellel Szamosujvárt, Felső-Erdély egy részének kulcsát ') L. Törvények és Okiratok VIII. s) L. Krauss 375. 3) Krauss 367. és 375. s levelek az Orsz. ltárltau. *) L. Törvények és Okiratok IX. 6) L. Törvények és Okiratok X. a). e) L. Törvények és Okiratok X. b).