Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

24. fejezet: 1649-1657 - XV. 1657. jan. 17. Viski országgyűlés

1657. jAs 17. 41 viszont a lengyel király sem csüggedt el, hanem komoly tevékenységgel látott hozzá, hogy veszteségeit helyre pótolja: s csak javára vált, hogy időközben a svédek az oroszokkal is háborúba keveredtek. A lengyel király még 1655-ben ajánlatot tett Rákóczynak. hogy rögtön adandó segély fejében még életében királyivá választatja s az uralkodást halála után át is veheti, fiát Ferenczet pedig utódjává választatja oly feltétel alatt azonban, hogy ez legyen catholicussá. Ez ajánlathoz 1656. aug. elején azt csatolta, hogy a rögtön adandó segély fejében keleti Galicziát vagy Podgorze egy részét még életében átadja. A svéd király még fényesebb ajánlatokkal kinálta meg: ö a szétdarabolandó lengyel koronának nevezetes részét ajánlotta fel neki — mert a lengyel tartományokon a svédeken és erdélyin kivül, a brandenburginak s kozákoknak is kilátásba helyezte az osztozkodást. Most Rákóczy tanácsosai elé terjeszté a két fél ajánlatait: »svéd- és lengyel követek vannak nálunk, tesznek ajánlatokat, hogy frigyre lépjünk velük. A lengyel király és királyné fiókká akarják fogadni fiúnkat, örökösökké nevezik ki — de lelke veszteségével. A svédek neki ajánlják fel a lengyel korona nevezetes részét — melyik ajánlatot fogadja el ?« kérdi tanácsosaitól. Ezek véleményei elágaztak: de egyben egyetértettek a lengyelben nem lehet bizni. A legjobb tanács, hogy ne lépjen ki még a semlegességből, nem volt kedves neki: s végre is, a mint a hetmántól megkapta a szövetséglevelet, decz. 6-án aláirta a svéd királylyal kötött szövetséglevelet, melyet Károly még elébb nov. 16-án aláirt. Az utolsó perczben, de a szövetség ratificalása előtt érkezett hozzá követ a római császártól: Horváth G-yörgv. A császár a lengyelek felhívására küldte azt, megtudni, ha igaz-e, hogy haddal készül a lengyelek ellen ? Horváth egy nappal elébb volt kihallgatáson a fejedelemnél, hogysem a svéd szövetséglevél alá lett volna írva, s világos feleletet épen ezért nem kapott. Egy pár ezek közül megjelent az Okmánytárban. Néhányat, pedig maga Rákóczy irt át egy 1659. aug. 15-én kelt kiadványába, melyet a maga helyén fogunk közleni.