Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

25. fejezet: 1657-1658 - Törvények és okiratok

Az vezér levelét, kegyelmes uram megfordéttatván, mind in specie s mind fordítását Nagyságodnak kiküldöttem. En kegyelmes uram, ha Nagyságodnak volnék, hogy jövendőben is azzal Nagyságodot ne kárhoztassák: bemenetivel ez szegény haza megmaradásáról Nagyságod securitást szerezhetett volna, bemennék az vezérhez, hiszem kegyelmes uram, én reám is úgy az harag, mint Nagyságodra, de mégis kész vagyok Nagyságoddal bemenni s jó, gonosz szerencsét Nagoddal együtt szenvedni, noha tudom (azt tartván az törökök Nagyságod az én tanácsombúi cselekedett mindent), szintén úgy járnék, mint Török Bálint János király idejében, de azzal sem gondolnék. Én kegyelmes uram úgy hinném, Nagyságodnak semmi bántódása nem lenne, sőt nagyobb becsülettel megékesíttetvén, térne meg s az egész világon örökké való jó híre, neve, dicséretes emlékezete fennmaradna, melyről Budai Péter uramtól Nagyságodnak bővebben izentem. Az török diák is azt mondja kegyelmes uram, ha ezer feje volna is, belé merné kötni, Nagyságodnak semmi bántódása nem leszen, elegedendő példákot látván hasonlókat, kik engedelmességeket mutatván ilyen cselekedetekkel, azután nagyobb méltóságban helyheztettenek. írtam vala Nagyságodnak kegyelmes uram, ha az vezér assecuratoriát küld, bemegyek, de már abbéli szándékomat letettem, mivel az csauzzal beszélgetvén, azt mondá: valóban akarják az törökök, ha bemegyek, mivel egyenesen kihoznak az fejedemségre; ezelőtt is azon mesterkedtek, bfecsalhassanak s az fejedelemségre kihozzanak. Én azért, hogy mások Ítéletit eltávoztathassam, az fejedelemséget magamnak horgásztam, be nem megyek. Az országra kegyelmes uram újabban írtam, gyülekezzenek mellém Fejérvárhoz vagy az Kenyérmezejére; de nehezen hiszem, cselekedjék; de ha megcselekednék is, mikor legnagyobb szükségem volna reájok (mint most) akkor állanának el mellőlem. Én mellettem csak Dániel Ferencz uram vagyon most is, Nagy-Siuken is mind elállanak niellűlem s úgy kelle kételen erre nyomúlnom. Nagyságodhoz kegyelmes uram örömest kimentem volna, ha volt volna kivel; de nem volt senki is mellettem. Balyika uramnak volt mintegy negyven katonája mellettem, de azoknak sem fizetének meg. Az hunyadvármegyeiken kívül, minthogy azok tisztem alatt vannak, Nagy-Sínktől fogva eddig mellőlem mind elállának. Ugyan fáj még most is kegyelmes uram azon az szívem, hogy némely barátom azzal tökéletlenkedett Nagyságod előtt, én az Nagyságod fizetett szolgáinak jószágokat akarnám el-