Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

25. fejezet: 1657-1658 - Törvények és okiratok

zásra hajlandó. Bárcsak posztó pokrócz vagy csútár volna az neki adandó lovakra is. Az töbhin is csak sebesi pokróczok lesznek, azok is nem újak, Nagyságod kegyelmessége. Mind­ezek még megorvosoltathatnának, míg az császár megérkezik. Az Nagyságod győzedelme hangoslik mindenek fülében; érsek uram is mondá, hogy nagy hírt nevet szerzett Nagyságod az egész keresztény világon, hogy megverte az törököt; melyet is mint értettek az electorok, ez indusából jobban megértheti Nagyságod. Octava praesentis talált elől az Nagyságod mél­tóságos levele, melyet érsek és Nádasdy uramékkal paran­csolta közlenünk. írtam mindjárt kegyelmes uram mindket­tőnek, és az Nagyságod méltóságos levelit is includálva nekik küldöttük, ha választ írnak Nagyságodnak halasztás nélkül elküldjük. Abban az locumtenensek leveleiben egyebet kegyel­mes uram nem látok az nagy háládatlan méltatlanságnál, s el is hittem, csak eddig is jobban kimutatták az emberek fogok fejérét, nem híjába várják az temesvári passát. De semmi improvise nem történhetik ebben az állapotban; álmélkodva ezután is semmit nem olvasok, mert eleve alkalmasint meg­láttam mind az kik történtek, és melyek következnek is ez iránt. Van hátra csak az mindenható Istennek irgalmassága, egyéb emberi segedelemhez való bizodalom igen vékonyan mutatja magát kegyelmes uram. Nem is tudok Nagyságodnak mit írnom és svadeálnom; mert ha lehetséges volna az török­kel való megegyezés akármely igaztalan és méltatlan condi­tiókkal is, az kételenség Nagyságodat megmentené. Az római császárok ki töröknek, ki svecusnak, ki velenczésnek adót ígért s adott, és nem sok ideje, maga religiójának kárával annyi szentegyházakat, annyi várakat egy fejedelemnek az császár adni nem tartá sem conscientiájának, sem hírének megsér­tődésével lenni. Nagyságodnak máséért haszontalanúl magát periclitáltatni és méltóságos szerelmesit is, el lévén mind külső mind maga országabeliektől hagyattatva, mind isten s ember előtt ment lehet Nagyságod s nem obiigatus. Isten oltalmazzon kegyelmes uram, hogy hazámnak romlásával svadeáljam Nagyságodnak az törökkel való megbékélést, ha­nem inkább hogysem mint mind elveszszen. egy részét, melyet meg nem tarthatni, jobb odaengedni. Míg isten Nagyságo­dat s ifjabb kegyelmes urunkat élteti, esztendőnként ígérjen akármely nagy adózást is Nagyságod magáéból, Isten arra rá­segíti Nagyságodat; azonban az mit most csorbát ismer álla­potjában. megorvosolhatja. Ezt legbátorságosabb útnak ismer­ném kegyelmes uram. mert jóllehet érsek uram igen jó szívvel van Nagyságodhoz, nyugodjék meg Nagyságod kegyelmes uram benne: mindazáltal én úgy gondolkodom, hogy ha volna dere-

Next

/
Oldalképek
Tartalom