Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

24. fejezet: 1649-1657 - XII. 1655. febr. 20. Kolozsvári országgyűlés

1655. FEBR. 20. 35 A székelyek által beadott sérelmeket, melyek az egyes helységek ellen elkövetett visszaélések orvoslását czélozták. tárgyalásba vették, s azok megszüntetéséről intézkedtek. Többi közt a csíkszeredai csizmadia czéh eltöröltetett s ott iparszabadság engedélyeztetett; a marosszéki havasokon levő határvillongásolc megvizsgálására bizottságot küldtek ki; az aranyosszékiek az árendafizetéstől felmentettek ; a Maroson levő hídon a székely darabontok is fizetnek vámot. Néhány újabb perrendtartási törvényt hoztak. Abrudbányán a polgári telkektől a nemesek is tartoznak adót fizetni. A bánfihunyadiak a nyom-követéstől felmentettek, másnemű kötelezettségeik tekintetéből. Hazafiusíttattak: Gyulafi László, Fekete Lőrincz, Gilányi Gergely, Pongrácz Gergely és Somorjai Gergely deák. *) A törvényeket a fejedelem még az napon, február 20-án megerősítette. Minthogy az árúk limitatiójára vonatkozó szabályok már hosszabb idő (1642) óta nem vizsgáltattak át, az országgyűlés a limitatiora egy bizottságot nevezett ki, mely munkálatával ez év juliusában készült el. 2) De a háborúi előkészületek, diplomácziai tárgyalások ezidő alatt folyton tartottak. A dolgok fegyveres interventioig még nem értek, s Rákóczy sem volt végleg elhatározva, hogy kardját melyik oldalon vesse latba. A harmincz éves háború által kimerített Nyugot-Európa megkötötte ugyan a békét, de állandóságában a kibékült felek sem hittek. Még megvolt az antagonismus a cath. és prot. hatalmak közt s Rákóczy nem akarta magát a lengyelek karjaiba vetni, mert nem tartotta valószínűtlennek, hogy a protestáns hatalmak közt új coalitio jő létre. Éppen ezért kereste az alkalmat, hogy ez utóbbiakkal szorosabb összeköttetésbe lépjen. 1654 végén Schaum Konstantint a protestáns északi hatalmakhoz küldé: Svédországba, Hollandiába, Angliába. Lengyelországon keresztül ') L. Törvények és Okiratok XXVII. a) L, Erdélyi Országgyűlési Emlékek X-ik k. 353. 1, a jegyzet, 3*