Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

25. fejezet: 1657-1658 - Törvények és okiratok

hálaadó örvendezéssel kezdhetnők el, de ha azon emberi elmétől elrejtetett is, az felbonthatatlan tanácsú istennek úgy tetszett, hogy az szegény hazának sok esztendőtől fogván fényeskedett szerencséje meghomályosodván, az világi boldogságnak holdnál világosb állhatatlansággal ilyen szomorú esetivel is nemzetünknek czégéresétnők: keresztyénségünk kivánja hogy az istennek rajtunk megnehezedett kezét is békével és hálaadással szenvedjük és békételen zúgolódással annak megsúlyosodására okot tovább ne adjunk ; megemlékezvén, hogy judicia dni vera justificata in semet ipsa; hogy penig az jó tanácsot az szerencsés kimeneteltől fontolni szokott embereknek balitéleteket eltörölhessük, szükségesnek itélők ezeket Kitek eleibe terjeszteni. 1. Előttünk levő boldog emlékezetű s nagy hírű eleinknek mindentől dicsértetett példájokat általván hivalkodó szemmel nézni, igyekeztünk azon fáradságunkkal, költségünkkel és magunk személyünknek és életünknek koczkáztatásával is, hogy az szegény hazának barátit, jóakaróit számosítanánk, ellenséginek penig romlására fegyverkezett igyekezeteket megelőzvén, eltávoztathatnánk; melyek is az királyok és fejedelmek kezeit hadra és ujjait harczra izgató istennek kegyelme által meg nem bántható és nem szégyenítő kimenetellel vittük egynehány úttal véghez. Ez elmúlt télben is emberi okoskodás és ítélet szerént kézben szakadhatatlan alkalmatosság mutatván magát az hazának megerősödésére; győzedelmes és hatalmas nemzeteknek hívásokra és erős hittel való kötelességekhez bíztuukban, istennek is leginkább irgalmasságát remélvén, tanács híveinknek elsőbben kötelességünk szerént hírré tevén, azután máramarosi gyűlésünkben az egész országval közölvén, ő kknek ellenmondása nélkül fegyvert fogtunk vala, melylyel egy ideig győzedelmeskedvén mind az hazafiainak zúgolódások nélkül, azután a szerencse hátot fordítván, értvén kedvetlenségeket ő kknek, szorgalmatoskodtunk, azon velünk levő tanács űr híveinkkel tanácskozván, mint s mely úton hozhatnók kár nélkül hadainkat hazánkba s éjjeli nappali jövéssel is követtük az útat, mely bátorságosabbnak tetszett ő kknek. De az lengyelek elérkezések és más nemzetekből álló társaiuknak mellőlünk elszökéséből kitetszik, hogy az emberi okosság haszontalan, s minden szorgalmatosságunk igen gyenge pais az magosságbóli kézből reánk rótt nvilnak megtompítására. Jóllehet az lengyeleknek fegyvereiktől is hadainknak bátorságát értékünk lelett való igérettételünkkel is szerzeni nem nehezteltünk. Azonban 26. Julii későn estve az tatárok elöljáróinak az lengyelek táborára való elérkezéseket megértvén, Kemény János, Petki István. Kornis Ferencz az cancellarius urakkal és