Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

25. fejezet: 1657-1658 - VII. 1658. aug. 1—6. Fehérvári országgyűlés

VII. A májusi gyűlés lefolyása mutatta, hogy Rákóczy pártja Erdélyben nagyon megcsappant. A rendek már ráléptek az elpártolás útjára, s még csak egy lépés volt hátra, hogy új fejedelmet válaszszanak maguknak : hanem ezt a lépést vonakodtak megtenni. Ez a határozatlanság volt pedig a legroszszabb: azzal a portát nem elégítették ki, s Rákóczyt elkeserítették, a ki pedig el volt határozva, hogy végsőig fogja székét védelmezni. Abba vetette reményét, hogy a portától elszakadása után a császár és a nyugoti hatalmak magukévá fogják tenni ügyét — se czélból megkezdett actióját kettőzött erővel folytatta. Kövér Gábor bíztatásokat hozott haza Frankfurtból a választófejedelmektől s ennek alapján Mikest a korlátnokot akarván a további tárgyalásokkal megbízni, utasította őt, hogy a még mindig Frankfurtban időző császárhoz s választókhoz készítse el a megsegéllését sürgető leveleket.Intézkedett, hogy az erdélyi tisztségeket híveivel töltse be, 2) helytartóivá Barcsay Ákost, Petky Istvánt és Hermann Mihályt nevezve ki, a megtámadott Jenő felé vette útját, a Kaján-útján Haller Gábort és Bethlen Jánost magával vi vén. 3) A császár — úgy látszik még korábban — megígérte neki, hogy azon esetre, ha a török erdélyi birtokaiból kizavarná, magyarországi birtokaiban háborítatlanúl megtartja. Rákóczy ez alapon kiállította a térítvényt, melyben maga és családja nevében hűséget fogadott Leopoldnak és családjának, s midőn értesült, hogy a tárgyalások folytatásával Gonzaga van megbízva,

4) Solymosról újra megsürgette a segélyt Mednyánszky által

5) s Arad és Gyula közt török területen táborba szállt. A szerencse eleinte kedvezett neki. A hajdúság és ónodiak némi segélyt adtak neki s ő jun. 26-án az ellene ") L. Törvények és Okiratok XXI. s) L. Törvények és Okiratok XXII. 8) Lutsch Diariuma 287. Szalárdy 357. *) Okmánytár 620. 1. 6) L. Törvények és Okiratok XXIV.