Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

25. fejezet: 1657-1658 - I. 1657. jun. 12. Fehérvári országgyűlés

alatti tért tűzték ki. hová mintegy 5 6000-nyi tábor össze is gyűlt. x) De a tatár veszedelemnél sokkal hamarább megjött a lengyel veszedelem. Lubomirszky György a XIII szepesi város palatínusa »fömarsalk« épen az erdélyi hadak gyülekezése idejében jun. derekán a Beszkéden nagy erővel Rákóczy jószágaira tört, tűzzel, vassal pusztítva mindent Munkácstól Szatmár-Németi-ig, de onnan az erdélyi hadak gyülekezésének hírére megfordúlt s Yiskig pusztítva mindent, az úton, melyen át Rákóczy Lengyelországba nyomúlt, zsákmánynyal megrakodva. visszatért Lengyelországba. Ez első fergeteg, mely gyorsan elvonúlt, mintegy előre jelezte a következőket. Leopold, ki 1657. ápr. elején vette át atyja halála után az uralkodást, már máj. 27-én megköté az újabb szövetséget a lengyel királylyal s ennek 16,000 főből álló segélyt azonnal meg is indított. Már akkor X. Károly és Rákóczy egyesült hadai bevették az erős Brzest várát (máj. 13-án capitulált). Itt kapta meg Károly a Rákóczyra nézve annyira végzetes hírt, hogy a még III. Ferdinánd által felbújtatott dán király Svédországba tört, Egy közös haditanács abban állapodott meg, hogy Károly király visszafordúl ugyan a sereg egy részével, de a fősereg Stenbock vezérlete alatt maradjon Rákóczy mellett. Ügy is történt: a király elvált, de Stenbock és Rákóczy Varsó ellen mentek s az jun. 9. capitulált. Ez volt az egyesűit sereg utolsó fegyverténye: itt Stenbock parancsot kapott a királytól, hogy azonnal fordúljon vissza egész seregével. Rákóczyt leverte e hír. Károly rideg számító önzése összes ellenségei martalékáúl dobta őt oda, s míg maga úgy szólva nagyobb baj nélkül húzta ki magát a veszedelmes helyzetből, Rákóczyt cynicus önzéssel feláldozá. A két tábor jan. 23-án vált el egymástól, s Rákóczy Erdélynek vette útját. De mennél tovább haladt visszafelé, útja annál nehezebbé lőn: jul. 2-án meglehetős rendetlen volt átkelése a Visztulán. Most ') Krauss I. 278. >-Bán uram — t. i. Barcsay Ákos — ma Szamosíalván leszen az erdélyi haddal és az föld népével; úgy halljuk, vagyon ötezer számú jó hada, Szamosujvárnál gyülekeznek még.«