Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

24. fejezet: 1649-1657 - Törvények és okiratok

gaifcatását jelentvén, kedvesen vötték, és ajánlják magokat az Ngod szolgálatijára. Az Húszain anyja commendálta ember kimenvén egy csittekében, emberét küldötte hozzám, magam az díványban lévén, szemben nem lehetett velem, hanem Harsány uramnak azt mondotta, hogy énnekem mondja meg, hogy ennyin az ő kapuja és ajtai (így) most mindenfelé mulatni kioszlottak, készítvén magokat az böjthöz, de szeredán kezdenek az romozanhoz és begyülekeznek, szemben levén véle, az mire magát ígíri, Ndat tudósítom felőle. Egy lengyel vagyon klmes uram, ki ennekelőtte is idetartott az kapikihákhoz. volt ennekelőtte az kozákoknak tolmácsa, most is ugyan ő vele fordíttatja meg az agának kozák lengyel leveleit, hű igaz ember, Ngod kegyelmességét várja, ennekelőtte is volt Ngod jó akarattal neki az Ngod kegyelmessége.- Ennekelőtte való levelemben Ndat holmi dolgokrúl bővenben tudósítottam, ha mi oly következik, levén alkalmatosságom Ndnak értésére adni el nem mulatom. Isten ő fge klmes uram Ndat sok esztendőkig szerencsés jé egészségben éltesse és tartsa meg Ndat szerelmesivel együtt. Datum Constantinopoli die 14. Julii a. d. 1654. Ndnak alázatos szolgája Thordai Ferencz m. p. Kívül: lllustrissmio ac Clmo principi dno dno Greorgio Rákóczi etc. ^Eredeti, gyulafehérvári Batthyányi könyvtár. Cod. Autli. Nro 5. IV. 5.) Jeyyzet. A dixit betűkkel szedettek sejtelmesek. XXVI. 1654. aug. 16—oct. 11. Rákóczy tárgyalásai a moldvai és oláh vajdákkal. a) lime a elme princeps, dne due nobis honorande. Servitorum vicinitatemque nostram paratissimam commendamus. Dimkul Szaul nevű kozák hatmany követje mi végre s követségre jött légyen hozzánk, Ndnak megírtuk, az mely írásunkat, úgy gondolnók, hogy eddig el is vette Ngod, de még tikkor minden kívánságit és szándékit olyan declarálván meg nem jelentette mint most, mivel igen nagy gondja volt, s kételkedett szűvében, hogy színes ajánló szókat mutatjuk hozzája s fogadásunkat meg nem álljuk; de immáron látván erős fogadásunkat és hozzájok való mutatott szeretetünket és megtapasztalván ebben bennünket, és Konsztantin vajda ő kimétől