Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

24. fejezet: 1649-1657 - V. 1651. febr. 12—márcz. 15. Pehérvári országgyűlés

városba s folytatták a tárgyalásokat. Sept. 14-én nyertek ugyau választ előterjesztéseikre, de azzal ők nem levén kielégítve, némely pontok megváltoztatását kérték. E közben Rákóczy a tatárok moldvai beütéséről s a szerencsétlen ország kirablásáról egy futár útján bírt adott a császárnak, kérve őt egy úttal a tárgyalások siettetésére. Ferdinánd nov. 29-iki válaszában a fejedelem jóindulatának ez újabb nyilatkozatát köszönettel fogadja s végelhatározására nézve kifejezi, hogy követei ismételt viszonválaszait illetőleg törekedni fog őt lehetőleg kielégítni. *) De az a tatár beütés Moldvába, melyről Rákóczy Ferdinándnak hírt adott, alig ért véget, midőn e szerencsétlen országot újabb beütés látogatta meg, most a kozákok részéről, kiket maga Chmelniczky vezetett s ki addig ki sem vonta csapatait, míg Lupul meg nem igérte, hogy leányát Irenet a hetman fiával Tomuszszal össze nem házasítja. S most Chmelniczky Pruth melletti táborából sept. 16-ról követeket küldött Rákóczyhoz tudatni vele, hogy a béke már helyreállt, embereit biztosan küldheti hozzá Moldván át, egyszersmind arra is felszólítván őt, hogy ha a lengyelek támadást intéznének a kozákok ellen, adjon neki segítséget, mit annyival könnyebben tehet, mert erre nézve már a tatárokkal s a két oláh vajdával is szövetsége van. 2) V. A béke tartósságában a lengyelek, kozákok, tatárok és moldvaiak közt épen nem lehetett bizni, sőt Magyarországon attól tartottak, hogy e háborúba nagyravágyó czélokból Rákóczy is bele fog elegyedni, 3) kinek a moldvaiakkal s kozákokkal való frigyéről nyilván beszéltek. Háborúra talán nem gondolt Rákóczy, de minden eshe') L. Törvények és Okiratok IX. 8) Okmánytár 38, 39. 11. 8) Lippay György 1651. febr. 25-éről Szentkeresztről írja Rákóczynak : »a lengyelek nyilván panaszolkodnak, sőt ő felségének is jelentették, hogy Klmetek egyetért az kozákokkal és tatárokkal a lengyelek ellen, és atyja nyomdokába hágván, nem tudom, micsoda nagy állapotba igyekszik. Orsz. lt.