Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

24. fejezet: 1649-1657 - Törvények és okiratok

tására való szándék hallatik: erre már ő felségétől válaszunk is jött, kiből elég lument vehettünk, és noha az eddig meglőtt requisitióra vehettünk fundamentumot az diplomákból, úgy mint kit concernált is idvözűlt urunk után az diplomáknak punctumire való vigyázás, de ha mégis urgeáljuk tovább, azon végezésekből kezdik azt állatni, hogy nekünk in regni negotiis nem szükség kiilömben, s nem is szabados magunkat egyvelítenünk, hanem csak annyiban mint egy commembrum regni. Járúl ehhez az is, hogy mi ő felségének kedveskedni és ő felsége kegyelmes jóakaratját akarnánk az kegyelmetek felküldésével keresni, ez dolognak urgeálása pedig azzal ellenkezőt fogna mutatni; holott az panasz valamely dolognak fájlalásából szokott következni, és ha megbántódásunkat tettetjük is ; ha pedig ő felségét diplomáknak s ország végezésinek megsértésével vádoljuk is, mindenikkel megbántjuk, nem confidentiát hanem diffidentiát szerzünk vele, és úgy fognak tartani, mint már megbántódott és csak occasiótól váró ellenséget, mely conceptus alkolmatosságot suppeditálhat talám ez ideig nem lőtt dispositiókra is. Ezekre és több sok ratiókra nézve is nem látjuk lenni szükségesnek, hogy ő felségénél expostuláljon felőle kegyelmetek: mindazáltal ha ő felsége belső emberitől, nagy rendektől, valami alkolmatosság adatik reája, úgy viselje kegyelmetek szavait, kiből esmerhessék meg azt, hogy az mi ítíletünk szerint láttatik ez dolog az diplomákkal és ország statutumival ellenkezni, és ne colligálják vagy cántálják azt akarmikor is, hogy mi is consentiáltunk az tőlünk nem is kérdezett dologban. Palatinus uramat is pedig noha már iteratis vicibus ezen dologról megtanáltuk, mindazáltal ő kegyelmét nem árt ha kegyelmetek emlékezteti tisztire, kötelességére, úgymint kinek incumbál vigyázni az diplomáknak és ország statutuminak observáltatására, hogy vigyázzon mind eziránt való dolgokban s mind egyebekben. Az kolosváriak dolgából mi mostan is egyebet kegyelmeteknek nem Írhatunk annál, az mit ezelőtt instructiójában adtunk; mint és hogy egyezhessünk meg azon, kinek kellessék őket contentálni, azt az üdő mutatja meg. Kegyelmetek intimatiójára mostan bő szókkal nem replicálhatunk, csak arra kell kegyelmeteknek mostan vigyázniok, hogy nyavalyás kolosváriaknak valami hirtelen való megkárosítások ne essék. Az ajándékoknak praesentálását, az hova és mint alkolmatosabbnak ítíli és esmeri lenni, az szerént is cselekedjék kegyelmetek. Eredetije, a fejedelmi cancellarián írva, az Erd. Muz. ír. h. VIII. k.)