Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 11. 1649-1658 (Budapest, 1886)

24. fejezet: 1649-1657 - Törvények és okiratok

akkor jelen lévén mind ő felsége követje az királynál s mind több sok fejedelmeké. Hogvba annak okáért annak az igyekezetnek vagy most vagy ezután is tovább kell menni, az mi ítíletünk szerént egész lehetetlenségnek látszik, hogy más azt felköthesse, hanem vagy római császár ő felsége, avagy ha nem ő felsége neve alatt is, lengyel vagy más. de az ő felsége tanácsával és segítségével. Valamikor pedig az lészen, lehetetlen dolog, hogy ez hazának meg ne kelljen zavarodni. így elmélkedünk annak okáért, hogy ha az ő felsége részéről ez dolog nem kezdene velünk communicáltatni, minden kétség nélkül együtt s egyiránt való propositum kezdene fen lenni ellenünk, mely az török ellen, avagy ezelőtti valamely iniuriának ulciscálásáért, vagy felőlünk való oly opinióért, mintha egészben töröknek devoveáltuk volna magunkat, s nem is reputáltatnánk oly keresztyén fejedelemnek, az ki arra érdemesek volnánk; akar pedig azért, hogy ha bennünket ezféle társaságban admittálnának tudnák azt, hogy mi is nem külömben hanem úgy associálnók magunkat, securitást csinálnánk mind hazánknak s mind religiónknak, kit ha nem cselekednének, prodálni fognók tanácskozásokat, sőt talám olyan casusban az elébbi példák szerént valami birodalom terjesztést is nem kévánnának kezünkre bocsátani. Az elsőben ha vagyon valami, úgymint az ellenünk való szándékban, midőn mi az ő felsége protectiója felől való bizodalmunkat declaráljuk, arra való resolutiójából ő felségének ha csak mit is lehetetlen ne tanulhassunk : mert vagy respuáltatunk és repulsát szenved bizodalmunk. kiből elég tanúság, vagy kegyes ajánlással resolvál ő felsége, kit inkább is hiszünk, mely is, ha. lészen, quodam modo obiigálja ő felségét. Az másikat, úgymint felőlünk való kétséget is, ezen alkalmatossággal ha mindenestől nem tollálhatjuk is, de valamiben alterálhatjuk; sőt talám vagy ezáltal útat nyithatunk az tovább való coníidentiára, vagy pedig nem lehetetlen dolog, hogy ő felsége vagy maga avagy mások által is kezdjen valami jóakaratra és synceritásra okot adni, s kegyelmetek ellenben tovább ne progrediáljon, instructiójok arra nem lévén, azzal is nagy kártétel lehetne. Hogy azért akar egyik akar másik úton mi rajtunk ne múljék, és se mások se magunk magunkat ne causálhassuk, nekünk az tetszik, s parancsoljuk is kegyelmesen kegyelmeteknek, hogy azmint azelőtt instruáltuk volt, igen circumspecte, az oda való állapotoknak hozzánk mutatkozásához képest »ugyan, mindazáltal bátor gyengébben nyúlván hozzá, ne praetermittálja ő felségének proponálni csak azt az

r bizodalmunkat, hogy az mint örvendeztünk azon, hogy az Úristen megelégelvén az keresztyénség között eddig való vérontást, az ő felsége boldog ide-