Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)
23. fejezet: 1637-1648 - XV. 1647. oct. 14. Gyalai részgyűlés
leveleiben a kérésnek, esedezésnek, rábeszélésnek minden nemét: Rákóczy hajthatatlan maradt. Győzze meg a vezért, utasítá Szalánczyt, hogy ezt az adóemelést már a nép nem bírná meg: ezt a nemességnek kellene fizetni, s ezzel Erdély az Oláhországok sorsára siilyedne. Inkább hogysem az ő uralkodása alatt ilyesmi történjék, készebb volna elhagyni az országot, magának s gyermekeinek más bátorságos helyen keresni jószágot és az elfoglalt hét vármegyét visszaadni a császárnak. *) Az nap, melyen e levelét irta Szalánczynak, oct. 14-én, Gyaluban a tavaszi országgyűlés által adott felhatalmazás alapján részgyűlést tartott, melyen a három nemzet arra meghívott képviselői elhatározták, hogy a szokott évi adót és ajándékokat ez idén is beszolgáltatják, a rosz termés és a pestis pusztítása daczára. Azonban reményt merítve azon körülményből, hogy főellensége a nagyvezér sept. 18-án megfojtatott, s székét új nagyvezér, Ahmed pasa foglalta el, utasították Szalánczyt, hogy kérje meg ezt, hogy vegye be a régi adót s ne búsítsa a fejedelmet olyasmivel, mire ennek szabadsága nincsen. 2) Még az nap, melyen a rendek a levelet irták, Rákóczy kiutazott Váradra, hova a lengyel királytól, főhetmautól s Radzivil herczegtől követeket várt, az ifjú fejedelmet, mint kormányzót hagyván hátra, s felhatalmazván ezt, hogy a sept. 10-ére oct. 25-re Beszterczére hirdetett terminust vezesse. 3) A terminus meg is tartatott: ezen folyt le Kamuthy László nóta pere. Kamuthy egy előkelő kolosmegyei birtokos család tagja, viszonyt folytatott szolgálójával, Szalay Kocsis Katával s azt nőül is akarta venni, de nem találkozott pap, ki megeskesse vele. Azonban a vármegye a nőt mint bűbájos paráznát elítélte, s kiadatását Kamuthytól törvényesen kérte. De ez nem csak megtagadta a kiadást, hanem a derék széket hamis ítéletéért hatalmasúl össze is szidta. Történt e közben, hogy egy tiszttartóját is úgy megverte, hogy ez bele halt. Mind e bűneért, mert egy elítélt gonosztevőt magánál rejteget s kiadni nem akar, a törvényes hatóságot s magát a fejedelmet is szidalmazta: fő- és jószágvesztésen marasztalta az ítélő tábla. 4) ') Ötvcs Ágoston 154.. 155. «) L. Törv. és Okiratok LXX. 8) L. Törv. és Okiratok LXIX. 4) L. Törv. és Okiratok LXXI.
