Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - XIII. 1646. marcz. 11 — 17. A fehérvári országgyűlés

még élesebbé tette az, liogy az ifjú Gottsmeister, Frankkal az új comessel, feszült viszonyban volt. A nép forrongott s midőn Gottsmeisterné elvált férjétől s új házasságra készült lépni, megrohanták, feldúlták házát, s a megölt gyermekek tetemeit a pinczében megtalálván, az asszonyt zsákba várták s a Cibinbe fullasztották. A lázadás ettől fogva állandóvá lett s a polgármestert is azzal vádolva, hogy a magyarokkal tart, le akarták tenni, s a papot is el akarták állásáról mozdítni. Most a papság Rákóczyhoz fordúlt, ki (1645. oct. 25.) Kemény Jánost küldte Szebenbe, megvizsgálni a dolgot. De a béke ezzel sem állott helyre, sőt a polgármestert, királybírót, jegyzőt megfosztván hivatalaiktól, újakat választottak; s a fejedelem által börtönbe vetett Gottsmeistert kiszabadították. Ezt már nem lehetett tűrni s a fejedelem a letett tisztviselők visszahelyezését elrendelvén, marcz. 11 -re a fejérvári országgyűlésre megidézte a 43 főlázadót, Gottsmeisternek pedig jószágai két harmadát lefoglalta. Csak most vették észre a szebeniek, hogy e per féltékenyen őrzött kiváltságaik megtámadását vonhatja maga után s mindent elkövettek az udvarnál, hogy a fejedelmet a megidézés visszavonására bírhassák. Eredménytelenül. Meg kellett jelenniök az országgyűlésen s itt ügyvédet vallaniok. Választásuk Kemény Jánosra és Szombatfalvi Istvánra esett. A szászok mindent elkövettek, hogy az ügy az ő forumok elé utasíttassék: de a fejedelem hallani sem akart róla. Az ügy nagyon fenyegető állást vett, a szebeniek már látták, hogy a nótán marasztást nem kerülhetik el, s kiegyezést ajánlottak a fejedelemnek, ki azon feltétel alatt, hogy Kertz, Szina és Szeesel az universitás falui közül a fiscus birtokaihoz applicaltassék, beleegyezett. E végett Megyesre apr. 11-ére universitás gyűlése tüzetett ki.

J) Ez alatt meghozták a törvényeket. Az adót, tekintettel az országban uralkodó ragályra, 20 frtban állapították meg. A latrok és tolvajok ellen új, az eddigieknél szigorúbb törvényeket léptettek életbe, s a török földre átcsapó rablók ellen megújíták az 1638-ban hozott törvényt. ') Krauss 159. s köv. 11. Gunescli 43 s köv. 11.