Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - IX. 1643. apr. 24—maj. 21. A fehérvári országgyűlés

bízottját, De a viszonyok hatalma s a háború fordúlata miatt e szövetség akkor nem valósúlhatott. IX. Öreg Rákóczy György nem szívesen ugyan s kedve ellen, de mégis beleegyezett, hogy fia György 1641-ben, tehát még mint váradi kapitány jegyet váltson Báthory Zsófiával, a Báthory x^ndrás és Zakreska Anna gazdag és szép leányával, kinek kettős hozománya a Báthory család roppant vagyona és Báthory név nymbusa volt. Valláskülönbség miatt ellenzette azt, de meggátolni az ifjak vonzalma s szerelme miatt nem volt képes. 1642. nyarán kezdett a dolog a megvalósúlás stádiumához közeledni. 1642. junius 5-én egyik legmeghittebb s legbizalmasabb államférfiát Járiny Ferenczet kiküldötte Lengyelországba a királyhoz, hogy tegyen jelentést neki ez eljegyzésről s eszközölje ki, hogy mentse fel a király Báthory Zsófiát a lengyel-alattvalói eskü letételének kötelezettsége alól *) s midőn néhány hét múlva kedvező válaszszal tért vissza, aug. 3-án újra kiküldte a tárgyalások befejezése végett.

2) Az év többi része is jobbadán lakodalmi előkészületekkel telt el, melynek határnapjává 1643. febr. 3-ára tüzetett ki: 3) Gondja volt, hogy mindazon államok fejei, melyekkel összeköttetésben állt: a római császár, a lengyel király, velenczei dogé, az oláh vajdák, lengyel s magyarországi főurak, a német fejedelmek, kurlandi berezeg rangjukhoz mért meghívókat nyerjenek: postáit, ügynökeit ezekkel mindenfelé idejekorán elindította. A portai követség is, melyet a Szent-Demeter-napi adóval útnak indított, kapott ez irányban utasítást. Főkövetévé Szalánczy Istvánt nevezte ki. Ez el is jutott Tergovistig, de ott megbetegedvén, kénytelen volt visszatérni: 4) s helyette nagy gyorsan Kőrössy Istvánt indította el. A kapitihaságot, ki Ráczot ezúttal felváltandó volt, Réthyre bizta. 5) Az utasítás eredetije a Dózsa család birtokában. 2) Az utasítás eredetije a gyula-fehérvári Batthyány ktárban. Nro 5. IV. 4. 322. sz. 8) L. Lorántfy Zsuzsánna 27. s küv. 11. részletesen s a család levelezése alapján leirva. 4) Török-Magyarkori Á. O. III. 158. 6) Levelek és Okiratok 711.