Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

Pótlék az Erdélyi Országgyűlési Emlékekhez

császártól ő fgétől nekik mentől hamarébb audientiát szerzeni igyekezzék. 7. Császártól audientiájok levén, mikor eleiben bocsáttatnak, ő fgét mi nevünkkel igen becsülettel és illendőképpen köszöntsék, istentől ő fgének minden jókat és szerencsés hosszú életet kévánván, annak felette levelünket megadván, az mellett az minemő dolgok mostan előttünk vadnak és az melyekről ő fgét kellett requirálnunk, még azelőtt Írásban concipiáltuk. előszámlálván illendőképpen az dolgoknak eredetit, és ő fgnek úgy exhibeáltuk, kérvén azon, hogy mindazokra mentől hamarébb ő fge kegyelmes választ adni és hozzánk őket visszabocsátani kegyelmesen méltóztassék. 8. Az exhibeált scriptumban pedig illik az szerént az dolgokat declarálni, tudniillik uyilván ítéljük ő fgénél lenni miólta isten bennünket az fejedelmi állapatra élőállata, minemő szorgalmatosságunk ebben és teljes igyekezetünk lött légyen arra, hogy az mi igaz indulatunkat ő fgéhez és az közönséges békességnek megtartásához mutathatnék és elsőbben is az mely felháborodott állapotok nemzetünknek romlására nézvén, lángot vetettek vala, azokat elein akarván megoltani, első gondunk is arra volt, hogy csendes békességre hozzuk, és akkor mingyárt becsületes követeket bocsátván Kassára, magyarországi palatínus urammal bizonyos tractatust instituáltunk vala; melyben ugy vezérelvén isten, mind az két részről jó véget is értünk, és azután az melyek abban hátra voltak, azoknak minden fogyatkozás nélkül való végbenviteliért, esmét fő uri követeinket ő fgéhez felbocsátottuk, kik által magunkat az jó egyezségnek útja szerént ugy is declaráltuk, hogy mind ő fge és egyebek is mi bennünk nem egyebet, hanem csak egy állandó csendességnek kévánságát tapasztalhatják. De mikor elménket csak erre fordítottuk volna, nem tagadhatjuk, hogy némelyeknek az ő flge birodalmiban lakozók között ellenünk sok gonosz practikájokat és mesterséggel felkeresett ártalmas igyekezeteket nem értettük volna, az kik nem egyéb, hanem az mostani csendességnek felháborítására néztek. Kik közül Prépostvári Sigmond becsületes hívünket Zólyomi Dávid uramat ellenünk sok Ígéretekkel akarván támasztani, hűségünk alól el is igyekezett vonni, magát akarván ellenünk fejedelemségre promoveálni, melyben oly dolgokkal s motivákkal élt, melyek nemcsak az maga elméjétől származhattak, Lévát ígérvén avagy ötvenezer forintot neki. Mivel hogy pedig Léva nem az ő hatalmában volt, mástól kellett annak fundamentumának lenni. Mely dolgok az maga saját kezével írott leveleiből nyilván kitetszenek, kiknek igaz páriáit, melyeket in loco credibili et authentico trauscu-