Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - IV. 1639. maj. 1—20. A fehérvári országgyűlés

tak. r) Abban állapodtak meg, bogy a választ ezekre a pontokra Tőröstül küldik meg. Az utasítást számára s a császár igen engesztelékeny hangú levelét jul. 15-én állították ki.

2) Tőröstül jul. 18-án Lippay is irt; s épen oly bizalmas hangon, mint régen »a szegény cardinál« — csak egy hibázott belüle: a szegény cardinál jó indúlata. Ez az egész alkudozás még abban a stadiumban volt, hol mindenik fél az igazság leplezésére fordította figyelmét. Rákóczy támadni készült, volt rá elég oka. Ezt persze egészen eltitkolni még sem lehetett. Jó volt ürügynek, hogy a török Székely Mózest készül behozni. Ez megjárta előlegesen. De arra az esetre, ha megjön az engedély a támadásra: másról kellett gondoskodni. Már Bercsényinek kezdett arról panaszolkodni Rákóczy, hogy nem tartja lehetetlennek, hogy a török kényszerítni fogja őt, hogy a császárt támadja meg. Bercsényi pedig mindenkép meg akarta vele értetni, hogy ez esetre is rá nézve leghasznosabb volna, ha a császár a végeken egy csomó német katonát helyhezne el. S Tőrös megbízatásának is ez volt egyik lényeges pontja, hogy ennek szükségességét értesse meg vele. 3) Tőrös aug. 21-én érkezett Fejérvárra s a fejedelem mindjárt másnap fogadta. De a derekasb tárgyalások csak harmad napra rá vették kezdetüket. Nyomon rá azzal a kérdéssel állt elé Rákóczy: hajlandó-e a császár neki a kért elégtételt megadni? S ha Bercsényinek még nem mondta meg, hogy kik ellen követeli ezt az elégtételt, most rámutatott a nádorra, süt ennek Bethlen Istvánnal folytatott levelezését fel is mutatta. De ha már az elsü tárgyalás a sérelmek kölcsönös felhányásával kezdődött: azt lehet mondani, a többi is ennek foly') A Jászay-gyűjteményben meg vannak az erre vonatkozó iratok. "Wesselényi lengyelországi küldetését ismertette Horváth M. ») Közli e levelet Tlialy Kálmán Századok 1884. 271.—2 11. a jegyzetben. 3) Lippay Bécs jul. 18-ról irja Rákóczynak »Ugy emlékszem, hogy az elmúlt fordulásban kivánta Nagyságod, hogy közel legyen németje ő felségének ; most is, ha több volna is ott közelebb, se az földnek, se Nagyságodnak ártalmára nem volna, hanem inkább javára és békességére, az kit mindenkor elvehetnének onnét, megszűnvén az periculum.t Pázmány, Lippay és Esterházy levelezése. Kiadta Beke. 76. 1.