Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - Törvények és okiratok

lyen vagyon, istentől alkottatván igen résen vigyázva s készen kell lenni minden órában maga oltalmára. (Egykorú másolat az erdélyi muzeumegylet irattárából.) Jegyzet: Az alant álló jegyzetek az eltéréseket mutatják az Act. Pal. és az itteni másolat között. A végén aliíl az Act. Pál.-nah

: Paria resolutionis per mag cum dnum Joannem Keri a. dno principe Transylvaniae transniissae suae saermae Matti, b) Esterházy válassza a Kérytül küldött levélre. lllustrissime princeps, domine amice observandissime; Salutem servitiorumque paratissimam commendationem. Hogy kegyelmed Kéri .János uramat szeretettel, és becsülettel látta, és vele confidenter is beszéllett, és az én izenetemet, s levelemet is az szerint vötte, megszolgálom Kegyelmednek, kötelezvén én is azon confidentiára magamat, kiben liogy anyival gyümölcsösbben és hasznosbban szolgálhassak, mind az közönséges jónak, s mind az mi szegény hazánknak, s nemzetünknek s az szerént kegyelmednek is, kérem igen nagy szeretettel és becsülettel kegyelmedet, hogy közölje velem miben vélte vagy tapasztalta az én kedvetlenségemet vagy személye, vagy fejedelemsége ellen, s közölje velem azt is conüdenter Kegyelmed ha mit vél, hogy csak legkissebbet is az confoederatiok ellen, vagy az Kegyelmeddel tött végezések ellen is impingáltam volna, s ígérem s kötöm arra magamat kegyelmednek, hogyha ezeket közli confidenter velem, s megesmerhetem fogyatkozásomat, meg fogom vallanom, s ezután is el fogom kerülni. Egyébaránt meggondolhatja kegyelmed, hogyha mi mit valami jónak vélvén cselekeszünk, s Kegyelmed azt gonosznak itili, s mi azt nem tudjuk, igazítást sem az dolgokban, sem magunkban nem tehetünk; hol penig azt Kegyelmed csak valami gyanuságból veszi, kérem ne fárassza azzal is kegyelmed magát, holott igazságot irok, hogy az Kegyelmeddel való végezésemtől fogva nem cselekedettel, de elmélkedései sem tudom, hogy csak legkisebb részét is azoknak az végezéseknek megbántottam volna; hanem hogy contidentiámat kimutassam , nem tagadhatom, hogy némely dolgain kegyelmednek sokat nem sopánkodtam volna, s néha panaszt is magának kegyelmednek is azok ellen ne tettem volna, féltvén utolsó veszedelemtől megkevesedett és hatalmas nagy egyenetlenségben jutott nemzetünknek, kire nézve ha néha talám többet