Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - II. 1638. apr. 23—maj. 16. Fehérvári országgyűlés

reversalis adás mellett s egy sereg főúr kezességére bocsáttatott szabadon. *) Azután is bukott államférfi maradt — de Bethlen megbocsátott neki, jószágai egy részét visszaadta, leányairól gondoskodott, sőt kettőt végrendeletébe is bevett. O már eredetileg is szombatos volt, midőn a hatalom magas polczán állott, akkor is e hitet követte,

2) de itt hite terjesztésére nem sok ideje maradt. Leszorítva a politikai pályáról, theologiai elmélkedésekkel foglalkozott s vesztére apostolkodni kezdett. Nemcsak a Bibliát fordította s irt szombatos énekeket, hanem Szent Erzsébeten iskolát állított, melyben maga vezette a tanítást. Sem kora, sem rangja nem tárták vissza. Mindössze 8 nagyságos iir volt akkor egész Erdélyben — s ő e nyolcz közé tartozott. A kiállott szenvedések s a kór megtörék erejét — de nem munkakedvét. Minden más működési tér el volt előle zárva — ez egy megmaradtat megragadta. Befogadott bármely hitfelekezethez tartozó növendéket s bár egyikre sem erőszakolta hitét: de épen e liberalitása adott félreértésekre alkalmat, Az »orthodoxus státus« (reformált egyház) egyenes váddal lépett fel a fejedelemnél: hogy az új hit kezdi »fenemódjára az egész Udvarhelyszéket inficiálni«, már többen körűimetéltették magukat, mely miatt némelyik meg is halt.» Az egésznek vezetője pedig Pécsy Simon. Kérik tehát a fejedelmet, találjon módot, hogy az »ártalmas secta terjedését« meggátolja. 8) A fejedelem 1635-ben vette elé az ügyet, 1622 óta hallgatásban levén a dolog, a májusi országgyűlés elégnek tartotta annyit kimondani, hogy a ki ez évi karácsonyig valamely bevett vallásra át nem tér, azt a közigazgató a terminus eltelte után perbe fogja. Addig pedig a püspök se tehessen inquisitiót, De 1636-ban az egész évet Bethlen István támadása töltötte be, s ez év nem volt alkalmas megkezdeni a pert — arra pedig, hogy az 1638-iki generalis gyűlésig elő lehessen készítni azt, már nem volt idő. Eákóczyt, midőn 1637 végén s 1638 elején ott vette fel a dolgot, hol a megelőző évben elhagyta, nemcsak vallásos tekinErd. Orsz. Emi. VII. 244. a) Kurz Magazin II. 423. Seidel hozzá irott levele erre valh_ 3) Keresztény Magvető XVII. 107.