Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - Törvények és okiratok

Ez idő alatt kegyelmes uram Nagyságod is mindenképpen praeperalja magát és az hadi készületekben legyen igen szorgalmatos, az honnét mire lehet reménysége Nagyságodnak az segítség felől, idején provideáljon felőlle, én úgy tudom kegyelmes uram, hogy Magyarországbúi is jobb akarattal volnának hozzánk mostan, hogysem mint tavaly valának, csak Nagyságod az kapitányi embereket találja meg idein ott is, császár ő felsége is én úgy értettem, hogy 10-én Julii érkezett haza Bécsben, eddig is bizony én igen javallottam volua, hogy Nagyságod erdélyi fő atyánkfiával megtaláltatta volna ő felségét, mert én úgy tudom, hogy ő felsége nincsen semmi idegenséggel Nagyságodhoz, de utcunque ha mi érettünk nem is, látván az Nagyságod veszedelmét kijönni belőlle, bizony úgy látom, megsegítené ő felsége is Nagyságodat, hogy csak az budai vezért vonná is el róllunk hadastól, és bátor csak három ezer muskétást és vagy két ezer fegyverest küldene is idein ő felsége segítségünkre, szintén megérnők vele, azt pedig megcselekedhetné igen könnyen, és bizonnyal hiszem, meg is cselekedné ő felsége, mert Sleziában vágynák hadai ő felségének, onnét is meglehetne. Azt is igen javallanám, ha Nagyságod egy fő embere által palatínus uramat megtalálnája, mert úgy reméllem, hogy ő nagysága is mostan jobb indúlattal és jobb akarattal is volna hozzánk, kiről csak nékem is volna valami értelmem, csak mehetnék Nagyságodhoz, és noha bizony az mostani állapotomban meglehetne, örömest házamnál lennék, mindazonáltal azt hátra hagyván, nem késem az Nagyságod kegyelmes parancsolatjára, úgy jöttem ide, hogy ugyan innét indulhassak Nagyságodhoz; az fogyatkozást bizony nem tagadhatom, mivel az elmúlt napokban sokat kelle költenem, csak abbúl praeparalom magamat, bemegyek, idein meg kell Nagyságodnak találni minden jó akaróinkat, ne járjunk úgy mint tavaly, az időt és jó alkalmatosságot nem kell elmúlatnunk, és igen idein lássunk kegyelmes uram dolgainkhoz; igen nagy a dolog, nyuljunk kézzel hozzá, el is hittem, hogy mindezekre Nagyságodnak mind igen szorgalmatos gondjai vágynák. Haller Sámuel jött volt az annyához, értvén azt, hogy papmezei házomnál legyek, mostani szomorú állapotomban jőve látogatnom, mivel az mint mondá, volt valami parancsolat ő felségétől hozzá, hogy meglássa és végire menjen, hogy ha igaz-é az Bethlen István uram hogy hadat fogadjon, mert ő felségihez olyan hirek is volna, és ha experiáltatik, hogy vagy titkon, vagy nyilván hadat fogadna, menjen ugyan be is Ecsedbe az úrhoz és megadván az ő felsége levelét az úrnak, prohibeálja attól, mert azt semmiképpen meg nem engedi ő felséere.