Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)

23. fejezet: 1637-1648 - Törvények és okiratok

III. 1637. Máj. 5. Szalánczy jelentése a fejedelemhez, melyben előterjeszti a meggyesiék panaszát az adó beszedése körül elkövetett visszaélések ügyében. Kegyelmes uram, sat, Kegmes uram, akarám Nagodnak alázatosan jelenteni, hogy Fej ér várról Nagodtól eljövék, hazajöttemben kihívattam vala az sorostéli szászt szintén az szálas erdő féliben, az hol Nagod is immár egynehányszor vadászott s ott az Ngod kegmes parancsolatja szerint beszéllettem vele bőven. Az kenéz szava igaz kegmes uram, vitt leveleket, azt mondja, hogy megnyitotta királybíró uram, neki úgy tetszett, hogy három volt az levél, de háromra nem merne esküdni, kettőt azért bizonyoson látott. Elolvasván az leveleket királybíró uram, mondott, hogy nem ülsz veszteg rosz ember, miért hordosz te ilyen levelet, ha megköttetnélek s urunknak küldenélek, tudod-e, mint járnál. Az szász mondotta, hogy az bírótól küldötték Balázsfalváról az tiszttartó Nagy Mihály s ő neki az bírája parancsolatjának engedelmesnek kellett lenni. Kérdette királybíró uram, ha volua-é több levél nálla, másnak valakinek küldöttek-é levelet tőlle. Mondotta, hogy nem küldöttek, nincs is több levél nálla s mondotta oztán királybíró uram, hogy no menj el mindjárt, itt semmit ne késsél, menten menj, többé ezféle levelet ne hordozz. mert bizony rosszúl jársz. Az leveleket az királybíró ugyan ő előtte mindjárt az polgármesternek küldötte, ő kérdette királybíró uramat, hogyha küld-e levelet, vagy szóval izen-e az tiszttartónak valamit, ha kérdi az tiszttartó, mit mondjon. Megriasztotta királybíró uram 3 mondd, hogy mégsem érted-e, hogy mondom, hogy hamar elmenj; nem írok, sem nem izenek semmit, ha mondani akarsz tiszttartódnak valamit, azt mondhadd, az mit tőllem hallal. Ezzel ment kegmes uram ki az városból. Hazajutván, hivatta Nagy Mihály Balásfalvára s kérdette, mint járt s megmondotta. Csak lesütette Nagy Mihály az fejét s meghagyta, hogy ne mondja senkinek. 2. Maj. Kegmes uram, én is bemenék Szebenben, az vásárlást másra bízván, ott való esmerőim jöttek felesen hozzám, némelyiknek talám szer sem jutott az velem való beszélgetésre, annyin jöttek. Kérdezkedtem az mostani szokatlanúl esett gyűléséről is az universitásnak, mind egy értelemmel azt beszéllik, hogy az meggyesszékiek találták volt meg az universitást az meggyesi gyűlésben, hogy defalcálnák adajokat, mert tovább semmikép-