Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 10. 1637-1648 (Budapest, 1884)
23. fejezet: 1637-1648 - XVI. 1648. marcz. 16—apr. 18. Fehérvári országgyűlés
nyerhetni, s kikhez Kemény Lupultól Mozsát és Ráczot küldötte. Azonban a fejedelem sokat betegeskedett. Talán ezért, talán más okokból szerette volna kieszközölni, hogy a lengyelek ne őt, hanem kisebbik fiát, Zsigmondot, válaszszák meg királyukká s ez ügyben, valamint ennek is Lupul leányával leendő eljegyzése ügyében Radzivillel bizalmas tárgyalást kezdett s e czélból hozzá Gőcs Pált küldötte. 2) Más felől Máté havasalföldi vajdával is tárgyalásokat kezdett: ehez sept. 2-áról Sebessy Miklós ment, ugyanaz, ki már több ízben forgott a vajda udvarában, oly megbízással, hogy vegye ezt rá, hogy ő maga is küldjön követeket a kozákokhoz, kik ott ügyeit előmozdítsák. 3) De mind e tárgyalásokat a sikerülés pontján meghiúsította a fátum. A fejedelem görgényi útjában megbetegedett. Híjában erőltette magát s igyekezett legyőzni a kórt, folytonosan roszabbúl lett. De nem hagyta el magát: sietett haza, hogy unokahúgának, az Allia kisasszonynak lakodalmán, mely oct. 7-ére tüzetett ki, maga is jelen lehessen. 4) Három nap múlva, oct. 10-én, behívatta Csulay püspököt s Megyessyt az udvari papot. Már érezte végét közelgetni s ezek vigasztalását kívánta hallani. Nem sokára rá, még ez nap — octóber 10-én — 5) elhunyt. A királyválasztás még nem történt meg Varsóban, mire e gyászhír oda beérkezett. A dolognak az rögtön más fordúlatot adott: 6) Zsigmond berezegnek neve sem jött szóba. Kemény még Moldvában kapott hírt a fejedelem betegségének végzetes fordúlatáról : nem tudta visszatartani zokogását. Azonnal visszaindúlt, s a halálhírt útközben vette. Sietett megírni Lupulnak 7) ki oct. 21-én kelt válaszában, a kiegyezést megszűntnek jelenté ki. ') Kemény 479. a) L. Törv. és Okiratok LXXV. 3) L. Törv. és Okiratok LXXYI. *) Szalárdy 332. 5) L. Törv. és Okiratok LXXVH. e) Nov. 17-én hajtatott az végre: midőn János Kázmér választatott meg. ') Török-Magyarkori Á. O. III. 411.
