Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

21. fejezet: 1630 - Levelek és okiratok

alattomosan szinlelve a szabad hajdúkat, a tiszántúli örséget magok részére csalogatják Fged hűségétől. A diaeta terminusáig nekünk azokat a hűségben megerősítenünk kellene, sérelmeiket orvosolni, nehogy elkeseredésökben a törökhöz vagy Erdélyhez állván, veszélybe dőljön a Tiszántúl. A végekről is gondoskodni kellene addig. Az is tekintetbe veendő, hogy az erdélyi fejedelem temetése e hó 25-én lesz, melyre ezen részek főbbjei is készülnek s a diaetára teljes számmal ki nem jöhetnének. Az erdélyi országgyűlés is aztán mindjárt a temetés után lesz, melyben bizonyára eme részekről is lesz szó. Jobb tehát ezért is halasztani, hogy tisztán látszódjék a helyzet Erdélylyel. Végre nagyon szükségesnek ítélnők eme részek végett is, hogy ha a törökkel a diaeta előtt a béke tárgyaltatnék, mert így lecsendesülne az ország s könnyebben jobban lehetne tárgyalni a sérelmeket, kivánalmakat. (Eredeti a bécsi cs. és k. titk. lt. llung.) d) A hat commissarius Rákóczyualc. Kassa, jan. 1 /. Spectabilis . . . stb. Servitiorum . . . stb. Császár urunktúl ő felgétűl nekünk com mitt áltatott, dolgoknak adimpleálásában levén occupatusok, találtata meg bennünket az tekintetes és ngos gróf Homonnay János, jelentvén, hogy Kglmed elmúlt esztendőbei i motusokbau vitetett volna ki bizonyos helyekből, váraibúi néminémű lövő szerszámokot, melyek mostan is Kglmed birtokában volnának, kérvén azon bennünket, hogy azoknak restitutiója felől Kglmednek Írnánk ő kglme mellett: mivel penig mind az közönséges igazság és országunknak dicséretes törvénye s mind penig császár urunk és az szegény megholt erdéli fejedelem ő felgek közt lőtt niklspurghi végezés azt contineálja, hogy kinek kinek az ő elvétetett marhája restituáltassék: Kglmedet szeretettel kérjük, megtekintvén mind az közönséges igazságot, mind penig az mi ő kglme mellett való törekedésünket, az ő felgek közt lött végezés szerint, ha mi lövő szerszámi Homonnay uramnak az Kglmed birtokában találtatnának, azokat adassa meg Kglmed ő kglmének. Melyet császár urunk ő feige is jó néven veszen Kglmedtűl, mi is penig ő kglmével együtt igyekezzük Kglmednek megszolgálni. In reliquo . . . stb. Cassoviae 14 Jan. 1630. (Az eredeti, 6 pecséttel ellátott levél az orsz. Itárban. Act. Publ. Fasc. 45. N° 20°.)