Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

Iára vagy az gyűlésre, mikoron törvények celebráltainak; ha penig convincáltatik, tartozzék azon relicta kimenni az clecedált urának jószágából, úgy mindazáltal, hogy az haeres tartozzék dossát in integrum deponálni. Ha peniglen vigore contractus bírná is az dotalista az olyan jószágot, ha az successoroknak szántszándékkal kárt tészen, és az contractusnak színe alatt pusztítaná az jószágot: eo facto is az jószágot amittálja. Ha penig inscriptióban vagyon az dotalistánál, és nem akarja az haeres patiálni, redimálja tőlle. az capitalis summát in paratis pecuniis letevén néki, de úgy, hogy ha az inscriptio legitima lészen. E converso ha az relictákat is az haeresek háborgatják, hasonlóképpen procedáljanak ők is ezen brevis processus szerént az haeresek ellen. Az mely károk penig eddig az relictáktól lőttek, s most is azon jószágban laknak, azokat is az szerént persequálják; ezeken penig kegyelmes urunk csak az dotalistákat értjük, nem az tutrixocat. Az kiknek penig utrinque ilyen causájok lészen, tartozzanak az tisztek ante oranes alias causas elővenni és decidálni. Articvlvs YI. Az botos legényeknek kártételekről való büntetés dec&rnáltatik. Nem kicsin injuriánk lévén kegyelmes urunk az botos legényeknek is ál lapatj okról, holott búzánkat, vetésünket, füveinket egyaránt tapodtatják az Nagyságod marháival: végeztük azért, hogy az mely botos legények szántszándékkal kárt tennének, kiváltképpen az őszi és tavaszi vetésekben, comperta rei veritate, tartozzanak az igaz böcsű szerént contentálni az kárért; az olyan botos legénynek maga marháját az biicsűi szerént való kártételért igaz contentatióig foghassák ki. mivel az Nagyságod marhájának bélyege vagyon, és azok közzűl könnyen kiismérhetni. Artcvlvs VII. Hoqy az katonák az szeqénséqet illetlenül akármi dologba n is ne infestálják, concludáltátik. ]\linémü sok injuriáink légyenek kegyelmes urunk az Nagyságod fizetett katonái felől is, meg nem tudjuk mondani, holott az kik palotára jőnek közzűlök, annyi élést szednek az szegénységen, szekeret is vévén tőllök, kiken az élést elvigyék, hogy sokáig avval érik meg, a hová zászlóstul nem akarnak szállani, azon az falun nagy sanczot, fizetést vesznek. Hogy azért Nagyságod ezt az illetlen dolgot tollálni és refrenálni kegyelmesen ígéri, Nagyságodnak alázatoson megszolgáljuk, mint kegyelmes urunknak.