Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
Azért istent hívom bizonságól, hogy én soha bizony okot ő kglmének nem adtam arra, hogy abból az nekem adott bitinek eleget ne tegyen, sem soha annak relaxatiójáért adott conditiókat ő kglme én tőlem el nem vötte. De ka ő kglme más dispositiót tevén nekeztellené azt, azon modalitással, melylyel Fogarast ígérte volt, adja Kővárat, holott Gelei és Kassai István üramék által azt is Fogarassal egyött ígérte volt nekem, minden kérésem nélkül, noha ez két hely között semmi comparatio nem lehet. Az monumentumra legalt hétezer frtot, hogy ő kglme igíré innét kimenetelemtől fogva húsz napra, csak ő kglme jó folyó pénzől küldje meg, azzal contentus vagyok. 5. Becsületem resti tutiója mivel életemnél s minden javaimnál feljebb való, ez cum abolitione articulorum in praejudicium honoris mei scriptorum restituáltassék. Husztról is reversálisommal megelégedvén az nemes ország, az fiscalis váraknak állapatjáról, az mely szokatlan articulus írattatott, deleáltassék. 6. Metesd és Gaura visszabocsátásában is, hogy az ő kglme conscientiája salváltassék, holott hittel fogadta, hogy seminemő zálogos jószáginkot ki nem váltja, ne tegyen difficultást ő kglme. 7. Az ő kglme hozzánk eddig való kemény magaviselésire nézve (melyre elhittem ingereltetett némely hízelkedő emberektől) kelletett énnekem eddig is hazámon kivűl laknom; ennekutánna az ő kglme hozzánk való magaviselése mutatja meg, lakhatunk-é bátorságosan hazánkban, avagy római császár ő fge birodalmában kinszeríttessünk menni, kiről szóval bővebben declaráltam magamat. Mindazonáltal akárhol lakjam én, de lehetetlen, hogy az én hazámhoz való tekélletes indúlatomat levetkőzhessem, azért hogy ő kglme ez kívánságomban is inauguratiójának első conditiója szerént, quod ad omnia puncta megtartson, kívánom. Az illici fizetíst is, az mely conditióval ő kglme igiri megadni, abból is reversálisom szerint én eleget teszek az nemes országnak. 8. Az én magyarországi szolgáim holott más fejedelemségben laknak, ő kglmétől nem gratiát, hanem velem meglévén az egyezség, jóakaratot és amnistiát in signum certioris reconciliationis kívánnak; nevezet szerint pedig Horváth János uram, ki magyarországi incola és csak szolgálatnak kedvéjért lakott eddég Erdélyben, ő kglmétől magyarországi jószágát is kévánja, mely az nemesi szabadságnak ellene minden törvén nélkül vétetett el, hogy megadassék s ő kglme is bona conscientia tartozik megadni. Az erdéli szolgáimnak jószágok és egyél> javok megadatván, contentusok az ő kglme kglsségivel. Az jó
