Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
Mtis gint tam. tardi in effectuatione mandatorum et conmiissionum Suae Mtis. In praesentiarum etiam qualiter Petrus Bethleu scribat comitatui Szolnok mediocri, et Alexandre Barchyai, genuina paria Dni yrae transmisimus; Do V r a auimadvertere potest, utrura sese Petrus Bethlen mandatis Suae Mtis sese aceomodet, et morém gerat correptionibus Dnum yrum, nobis quidem ita videtur, quod una cum parente suo manifestus sit hostis noster. Ex ditionibus Suae Mtis aperte hostilitatem intendit contra nos, per quod aperte violát Suae Mtis diploma nobis datum. Nonne Sua Mtas nobis promisit, quod pacem nobiscum, etiam per subditos observari faciet: Petrus Bethlen autem directe ex ditionibus Suae Mtis, fide obstrictus subditus existens, contra principem confoederatum et provinciám, tanquam apertus hostis, inolitur. Item Petrus Bethlen praeteritis diebus sallariatos quosdam equites nostros, cum (ezentúl más írás) egynehány lovast egy hadnagygyal együtt, elhitegetvén, Kálmándy István nevű, régi szolgájokat Ecsedből, több csavargókkal egyött, mintegy másfél száz lovast atyjához, az török táborra küldött. Ezek, uram, tagadhatatlan cselekedeti Bethlen Péternek, s mind az ő fge ditiójából cselekszi, senki érette nem bántja, szinte olyan bátran cselekedi, mintha ugyan derék annuentiája volna reá. Ez ilyen dolgok, ha meg nem engedtetnének nekik, talám a békesség felől mégis lehetne reménység, mert ők is tartván valamit, inkább gondolkodnának az békesség felől. Ezeket minden auimadversio nélkül így lenni s megengedtetni látván, az emberek, nem csudálhatja Kegyelmed, ha némely embereknek elméjekben sokféle gondolkodások tűnnek. Noha immár az budai vezér Bethlen István urammal egyött ellenünk táborban szállottanak, és mindketten egy szívvel lélekkel, tűzzel vassal indúltak reánk, kik ellen, isten kegyelmességiből, mi is az ország hadaival táborban készen vagyunk, s az úristent segítségől hiván, eleikben megyünk. 0 szent fge cselekedjék az ő nagy nevéuek dícsíretire s magyar nemzetnek megmaradására. Mostan magunk oltalmára előnkben vött hadakozásunkban, a mint Kegyelmed is írja, talám már késő a békességnek tractája, két had egymáshoz közelgetvén mindazáltal egy óra alatt is nagy dolgok változni szoktak. Ha Kegyelmed ez dolognak fegyver által való kimeneteli előtt valami jó médiumot találhatna, az jó békességben, örökké való dicséretire hasznos dolgot cselekednék Kegyelmed. Miben lehet Kegyelmednek módja, remélhesse hasznos forgolódását ez dologban, örömest értjük Kegyelmedtől, s ne is halaszsza Kegyelmed semmi alkalmatosságát, mert sokára nem haladhat, valamire adja az jó isten,
