Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)
22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok
nek nem obstálhat, mert ő kglme kötelezte magát elsőbben inaugurátiójakor az Kgltek szabadságinak, és az 15. conditióknak observálására, kiben csak egy punctum is oly nincs, ki ellen ő kglme nem impingált volna, jobb részét penig éppen violálta, ba eleiben veszi és megruminálja Kgltek diligenter az ő kglme azok ellen való cselekedetit. Az egész keresztyén világon penig generalis regula ez: violatis conditionibus violantur et pacta. Erre nézett ugyanis az nemes ország akkor is, mikor az 1613. esztendőben Kolosváratt ezen igékkel végezett: Miértkogy az fejedelemséggel és annak autkorítássával eddig való fejedelmek közül sokan abutálván, az libera electiónak jussát elfelejtvén rapinam arbitrati principatum, mindjárt az törvéntelenségre és több illetlen dolgokra lianyathomlok mentenek, kiből iszonyú veszedelme következett mindenkor hazánknak: végeztük azért, hogy az kolcsos városoknak, tanácsoknak, ispánoknak, székely és egyéb kapitánoknak, tisztviselőknek legyen authoritások arra, hogy ha az fejedelem exorbitálna, és contra iuramentum nobis praestitum valamit innoválna, hütök felszabadúlván és öszvegyülvén, ellene állhassanak absque nota infidelitatis iuxta. contenta decreti. Erre ő kglme inauguratiójakor az nyolczadik conditióban reá is kötelezte magát, hogy mind maga observálja, másokkal is observáltatja. Mivel penig mint az fényes nap oly világosan constál az conditiók ellen való ő kglme sok cselekedeti, nem tartozik senki Kglmetek közül az legkissebbik is semminemű kötelességgel egy óráig is ő kglmének, hanem így is ezen articulusnak ereje mellett salva conscientia procedálhat Kglmetek hazánknak szabadsága mellett. Az hol penig Kgltek arról gondolkodnék, hogy ez szokatlan dolog, és jövendőre több inconvenientiák jöhetnének ki ez mostani példából, azt szokták mondani: necessitas frangit legem; ő kglmének is előtte kellett volna viselni, hogy Erdély országa nem ősitől maradt jószága ő kglmének, hogy az mint akarja, csak úgy tapodja talpa alá szegény hazánknak régi szép szabadságit, törvényit, régi jó rendtartásit; sőt ellenben példa leszen bizony inkább több következendő fejedelmeknek is, hogy nem tartják mindjárt ragadománnak az szegény országnak szabad választásából való fejedelemségét s nem tartják úgy ez három nemzetből álló statusoknak akármelyikét is, mint ősitül maradt jobbágyit, vagy jószágokbeli szabadosit, hanem meggondolják, hogy találkozhatnak ezután is, az kik hazájok szabadsága mellett megmozdúljanak, s hanyathomlok nem fogják mindjárt rontani s contemnálni az szegény hazát.
