Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

az erdélyi követek az portán vannak az fő embert is Budára még el nem kíildötték, de azért postákat küldtek az budai vezérhez, mivel bizonyosson nem írhatják, noha az vezér igen bíztatta őket, hogy nem ellenünk való dologban küldték. 22. augusti indúlt meg Konstantinápolyból az passa Budára, kinek visszamenetelére húsz napot hattak, akkor lehet követinknek válaszok. Mi lészön császár végső resolutiója had avagy békesség, Isten tudja, és noha mostan is sok esküvéssel bíztat az kaimecham, mindazáltal ugyan szükséges az vigyázás és készülések, kiváltképen pedig császár ő felsége kegyelmes jó akaratja és segétségeaz szükségnek idejére ha leszenés mennyi, azt idein korán bizonyoson értenünk. Kegyelmed ő felsége kegyelmes resolutiónak megnyerésében sokat munkálódott, mindenek felett kegyelmed is bíztatott minket császár ő felsége kegyelmességével. viselvén abban előtte főképpen az keresztyénségnek közjovát. — Mostan is kegyelmedet igen nagy szeretettel és bizodalmasan kérjük, holott már minden jó ígéreteknek praestálásának ideje csaknem előttünk vagyon, fáradjon tovább is az dologban, kérvén ő felségét, állapotunkat ezszerint voltaképpen értvén, az mely kegyelmes jó akaratját és segítségét ofterálta, rendelje és indítsa is meg oly formán és készebb helyre, hogy az szükség elérkezvén, ki már úgy gondoljuk ez jelen való hónapban kimutatódik (ha Isten rajtunk nem könyörüllegelső requisitiónkra, nem várván arra sem ő felségétől sem mástól nagyobb ordinantiát, mindjárást indúlhassanak mellénk; az kit ő felsége előttök járónak rendel, legyön annak is elegendő authoritása. Külön lapra írva: De aliis D. V. illmae nunciatis exspectamus in dies familiarem nostrum, Stephanum Szentpáli, qui ubi redierit et caeterum ab eodem apud illustrissimam D. Vram plenariam relationem acceperimus, mox rursus si quid erit amplius opus de eo D. Vestram illustrissimam requirere non intermittemus: hoc unum addimus, qui Transylvaniam causa publici boni totius Christianitatis conservatam cupiunt, hoc tempore maximé incunbandum illis, ut quaecunque possunt ope nobis adsint, imo sibi ipsis tempestive eo ipso consulant. In reliquo D. Yrae illmae bonae pacis et amititiae syncerae studia deferre omni synceritate conprecamur. Ez czifrákra, avagy izenetre való, publice írhatni neki, hogy itt való ő felsége követi az portáról megindúlt és ha mi illendő az miveket (!) visszabocsáttatott, communicalja. Az moldvai és havasali vajdákhoz is küldjön el Nagyságod, az mit hallott az moldvai vajda felül izenje meg. de bíz') E szavak ki vannak törülve.