Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 9. 1629-1637 (Budapest, 1883)

22. fejezet: 1631-1637 - Levelek és okiratok

meg ne merjék változtatni, akadékozni, sem egy, sem más úton módon (I. Rákóczy Gy. kezével:) késlelni. 2. Az urak, főrendek közzül még senkit nem requiraltunk. hanem értvén abból is az ő felsége kegyelmes annuentiáját megindulunk benne, urat négynél avagy 5 feljebb nem akarunk, főembereket tizenhatig, köz vitézlő rendet ad summum avagy 5TKKTmost egyelsőben, az mint az szükség kivánná; ha pedig Tiz alkalmatosság hozza bár ugyan megnevezze ebeket az urakat akarnánk behivatni: Melith Pétert, Barkóczi Lászlót, Balassi Andrást, Prini Gábor uramat, Ivun Lászlót; főemberek közzől Bornemisza Jánost, Bakos Gábort, Darhocz Ferenczet, Nagymihályi Lászlót, Usz Istvánt, Gyurovski Jánost, Korlát Ferenczet, Usz Jánost, Bercsényi Imrehét, Hodosit, Isdenczit s többeket is az meddig kitelnék az 16. szám, de ebben azért úgy kellene magát viselni, ha lehetne ne adnánk neveket nekik, mert azokra is suspiciót mind mostanit s jövendőbelit el akarnánk távoztatni, kárt sem akarnánk nekik tenni, sem magunknak, sem azoknak; mert el kell hinni, ha mi ellenünk való gonosz szándékjok volna, vagy ha mi tőlünk tartanának, valakiket mi most megneveztünk, leginkább azokra fognának vigyázni és talám más is esnék rajtok, ebből azt is eszekben vennék, kiket tartunk mi jóakaróinknak s praeveniálni igyekeznék: nekünk azért inkább tetszenék nevezeteket elhagyni, hanem csak számokat mind uraknak s főrendeknek megmondani. Bornemisza Jánost bár megneveznék az egyet, hanem csak ő felségétől extrahalnának egy pátenst, hogy az kik el akarnak jőni, jöhessenek bátorságoson el, mind urak, főemberek, s annyi számú vitézlő nép. 3. Illyésházi ellen s mind Bethlen Péter ellen panaszolkodni szóval is az ő felségének írt levelünk continentiája szerint ; megmutatván azt is az levelet, az kit csak most 29. Julii irt volt Husztban Bethlen Péter, ki noha ő felségének megesküdt, úgy hogy atyjával egyet nem ért, de azért atyja leveleit mind küldözi. Illyésliázy Káspár is mind egyet ért velek, onnét felől gyalogokat küldöz, s az télen is micsoda szavai voltak, kivel bennünket ijeszteni akart, megjelenteni; tudja Réz András, megírtuk volt neki, ő felsége tanácsa lévén, illett volna-e hozzá, támasztjuk az ő felsége bölcs ítéletire, parancsolna ő felsége Illyésházinak, gyalogit vitetné ki Husztból. 4. Cardinal uramat megtanálni s kérni, legyen azon ő kegyelme ő felségénél, hogy az minemű resolutiót ő felsége Bogádi uram által nekünk adott, annak effectualását s praestalását ne engedje ő felsége senkinek megakadékozni, késlelni és elbontani, sőt inkább arra kérni cardinal uramat is (I. Rákóczi Gy. kezével közbeszúrva: instáljon ő felségének, maradjon